Kajak - családi nap

Ez még a zűrös, szűkös múlt hétvégén történt. Vasárnap kajakos, bográcsolós, evezős, csapatépítős, családi nap volt. Szerencsére időjósaink rosszul látták milyen idő lesz ezen a napon, mert amíg tartott a program addig szép, napos, nem túl hideg, nem túl meleg őszi  időnk volt. Dávid evezett. Nem is keveset, bár voltak a nagyobbak, akik többet. Na de nem is ez a lényeg. A gátról indultak mindannyian. Dávidék a Nagytétényi Kastélymúzeumig eveztek. Hát ez valahol az M0 alatt van, szerintem nem kicsi távolság. Mi, mármint a kicsik, Domi (aki még kicsi és most nem evezett), és persze apa és anya, ide buszoztunk már eleve. A busztól pedig lesétáltunk a Duna-partra. Nem igen tudtuk eltéveszteni merre menjünk, mert már a csapat (szülői) egy része ott készült elő a bográcsolásra. Krumplipucolás, virsli karikázás, kolbászaprítás, hagymavágás, tűzrakás... Mi először voltunk ebben a társaságban, lévén a fiúk nyáron váltottak kenuból kajakba. De remekül éreztük magunkat. Már ha eltekintünk attól az aprócska szösszenettől, hogy a két legkisebbet lepkehálóval kergettük, leginkább azért, mert csak itt a Duna, meg víz, annyira pedig nincs meleg, ha  a ruha vizes lesz. Márpedig ők is a víz szerelmesei. Már tettek rá célzást, hogy ha nagy leszek én is evezni fogok... :) És persze folyamatos lelki problémájuk volt, hogy sem Domi, sem Dávid most nem velük játszott.

Hamarosan megérkezett Dávid is. Megharcoltuk a muszáj átöltözni mentet, mert szerinte nincs hideg (ezt mondja mínuszban is), és persze gyerek mivoltából fakadóan nem hiszi, hogy vizes pólóban (márpedig egy kajakban nem lehet szárazon maradni, ha evez is) nagyon meg lehet fázni. Mert ugyan a spico most már derékig szárazon tartja, de a felső ugyanúgy úszik a vízben. Szóval megküzdöttünk, de én nyertem :) Legalább most. Közben készült a finom paprikás krumpli sok-sok virslivel, kolbásszal. Az illata isteni volt. Most én nem voltam konyhatündér előtte, lévén futafok volt és mi gyalogosan közlekedünk, így nem vittünk több tepsi házi sütit, de akadt meggyes potyogtatós, almáspite, szóval finom nasik tömkellege. Domit az almáspitén kívül sajna semmi sem hatotta meg. A két kicsit annál inkább. Ott sertepertéltek a bogrács körül, amíg el nem készült, lakmároztak belőle és a sütikből is. Dávid is szereti. 

Volt kacsázás, fára mászás, játék, csevej, mi egy más. Szerintem mindenki jól érezte magát. 

Két óra felé elindultak sodrással szemben, vissza a gátra az evezősök. 

Feloszlott a társaság mi is elindultunk hazafelé, mert a két legkisebben már látszottak az alváshiány tünetei. Remek kis délelőtt és koradélután volt. A kicsik is nagyon élvezték a sok apró kincset, amit a parton találtak, dobáltak. 

Szerencsére Dávidék még a kora esti vihar, dörgés és eső előtt visszaértek a telepre, onnan pedig haza.

Atlétika versenyek

A héten zajlottak az iskolai atlétikai versenyek. Hétfőn volt a 7-8. osztályos, kedden gondolom az 5-6. osztályos, szerdán pedig ismét érintettek voltunk a 1-4.osztályos versenyekben. 

Beköszöntött az ősz. Ezt mindenesetre konstatáltuk. Mert bár sütött a nap, mégis hideg volt a szél, és az árnyékban bizony elkélt a vastagabb kabát. A fiúk mindenesetre állították hétfőn, hogy nincs hideg. Nagyon ügyesek voltak 100m-en, távolugrásban, kislabda dobásban. A súlylökésben még van fejlődési lehetőség, de hát hetedikes révén túl nagy gyakorlatot szeptember óta ebben nem lehetett szerezni. A 800 m futásnak nagy várakozással indult neki a csapat, hiszen a suli futásban verhetetlen. Legalábbis eddig az volt. Hát most a hatfős csapatból 5en hozták is a formát a várakozás szerint, zseniális időt futottak, viszont egy valaki bekattant és szépen végig sétálta a távot, amivel lecsúsztak a dobogóról. Pedig ha fut, akkor simán másodikok lehettek volna a csapatversenyben is, egyéniben pedig a csapat egyik tagja nyerte meg a versenyt.

Szerdán sem volt melegebb, ráadásul délutánra már esőt is ígértek, így drukkolhattunk nem csak a csapatnak, hanem azért is, hogy maradjon a napsütés. Sikerült többszörösen is. Két korosztály versenyzett az 1-2. osztályosok és a 3-4. osztályosok. Domi az utóbbi korosztály fiúcsapatának volt tagja. A 60m-es futásban nagyon remekeltek, ráadásul Dominak plusz motivációja volt, mindenképpen szeretett volna bekerülni a váltóba. Sikerült :) Nagyon felpörgette a rövid távot, pedig mindkét D betűsöm igazán hosszú távon fut, kajak edzéseken is 3.5 km-t futnak rendszeresen, vagy egy kicsit többet, mint szigetkör, ami valahol 5 km környékén van, a hegyi futás pedig 6 km szokott lenni. Szóval a váltót is izgalommal várhattuk. De addig még hátra volt a távolugrás és a kislabda dobás is. Ott is nagyon ügyesen szerepelt a csapat. A váltóban pedig egyszerűen nem volt ellenfél. Így bízhattunk szép éremben. A díjkiosztón aztán persze volt öröm egy kis kámpicsorodással azért a felszín alatt, de gyönyörűen csillogott az ezüst érem. Igazából a váltó miatt, és a 60 m miatt azt gondoltuk, hogy meglesz az arany is. 

ui:
És milyen igazunk volt? Két nappal később ugyanis, a pontok újra számlálását követően kiderült, hogy bizony megvan az arany. Vissza kell vinnünk az ezüstöt és kapunk helyette aranyat :)

Ovisok

Mióta is járunk oviba? Már több mint egy hónapja. Elröppent ez a hónap, és annyi minden történt. Volt már zenés előadás, bábszínház, arcfestés, fényképezkedés... Voltak kisebb nagyobb balesetek, hol egyikük, hol másikuk esett pottyant. A héten Oli volt a soros, nem is egyszer. Hol a falnak esett neki és szerzett szép kis sebet a homlokára, hol a homokozóból kifele megbotlott a szegélyben és arcra esett. Patyi reggeli "úgysem jöttök vissza sohasem többé" mondataitól és a "nem akarok bemenni"-től eltekintve remekül érzik magukat és ez is inkább szerintem csak nekünk szól reggelente kizárólag kettő percben. Igazából akkor kezdi, amikor átöltöztünk ovis szerkóba és lábára került a benti cipő. Kb. addig tart, amíg valamelyik óvó néni, vagy a dadus néni átveszik ölbe, megölelik és mi elindulunk kifelé az előtérből.

Alkotnak. Rajzoltak, ragasztottak, fűztek, csináltak pálcika babát. Az alkotási vágyuk látványosan fejlődött, és az eddigi nem akarok rajzolni, te rajzolj, én nem tudok helyett már előfordul, hogy kérik a papírt és a ceruzát. Folyamatosan beszélnek. És igénylik a 100%-os figyelmet ilyenkor, ami persze nem mindig egyszerű délután, amikor már négyen vannak. Persze ebben az is benne van, hogy eddig a délelőtt csak az övék volt, könnyebben a tolerálták, ha délután a nagyok felé fordult a figyelem. Ez most kizárt. Addig jönnek, amíg tényleg meg nem hallgatjuk őket. Hogyan is érik el? Patyi odajön mellém és elkezdi mondogatni, hogy Mami, Mami, Mami, Mamika... Azt szeretném mondani neked.... Imádom a végén azt a mamikát. Nem pusztán becézés, hanem nyomatékosítás és szeretet, és már félig a mondanivalót is tartalmazza. A lényeg a figyelem. Amikor pedig mesélik ami történt? Azt élvezet hallgatni. A múltkor például Domi megkérdezte tőlük, milyen volt a tornaóra. Majd meghaltunk a nevetéstől a válaszon: "Az nagyon jóó vóóóóót, majd egyszer Te is kipróbálhatod" :) - ha tudnák, hogy Domi már bizony kipróbálta és ugyanezt, ugyanitt, ugyanígy csak pár évvel ezelőtt... ráadásul a küllemi fejlődéstől (festés, öltözőszekrények, új mászókák a kertben gumilappal, mulccsal, rekortánnal)  eltekintve tényleg minden ugyanaz, a két óvó néni, a dadus néni, a csoport, a csoportszoba, a bútorok, a kiságyak, még a játékok egy része is... A zenés délelőttöt is nagyon élvezték, amikor elmesélték, azt mondták, hogy képzeljük el, még táncoltak is. A fényképezkedés teljesen titkos volt addig, amíg a kis mintákat borítékban meg nem kaptuk, de legalább láthattuk az arcfestést még épen, a délutáni alvástól megviselt, lemosni nem szabad állapot előtt is. :-)

Nem csak velünk beszélgetnek, hanem miközben játszanak, akár egyedül, akár egymással, egyre többet beszélnek közben, mesélik mit játszanak, szituációs játékokat játszanak. És telefonálnak. Nem is keveset. Hívják a tesókat, minket, nagyszülőket. Valamelyik este Patyi megrendelte pénteken mit szeretne ebédelni anyuéknál. Ezt a nagyoktól tanulta :) Elővesznek egy-egy mesekönyvet és mesélnek. Van amikor a képek alapján, van amikor csak úgy, ami eszükbe jut. 

És ezek csak a legjobbak, lesz min törpölni hétvégén ....

Mit tehetünk, ha....

Mi lenne a legjobb megoldás? Mennyire jó lenne, ha tudnám a helyes választ. De még így, hogy volt két nagyobb is tanácstalan vagyok. Ők mások voltak, mint a két legkisebb, egymásnak is az ellentétei, de szobatiszták nagyon hasonló módon lettek. Szinte egyik napról a másikra. És nem csak nappal, hanem éjjel is. Nem mondom, voltak balesetek, de mondjuk havonta egyszer-kétszer. Nem éjjelente, mint mostanság. Nyár végén már egész sokszor szedtük le a pelust teljesen tisztán, így elérkezettnek tűnt az idő arra, hogy ne vegyünk többet. Meg is beszéltük az aprónéppel, és az elején egész ügyesen ment a dolog, bár Oli időnként bepisilt. Mióta elkezdődött az ovi, napközben itthon teljesen profik a fiúk. Az oviban is nagyon ügyesek, maximum a lepisilést kell még gyakorolni (itthon ugyanis nem kis WC van, hanem bili - bár nekik azért abból is simán sikerül mellécsorgatni). Oviban alvás közben az vált be, hogy Óvó nénik felébresztik őket félúton, pisilnek egyet és alszanak tovább. Na de az éjszakák, itthon. Szinte nincs olyan, ami után nem kéne totál lakást mosnom. Mert ha a saját kis megszokott ágyikójukban aludnának, milyen egyszerű is lenne az életem. Hiszen a lepedőjük alatt van vízzáró réteg. De ők nem! Kirándulnak éjszaka, mégpedig hozzánk. Pontosabban néha a mi ágyunkba keveredik hol egyikük, hol másikuk, néha pedig a kanapéra, szintén hol egyikük és hol másikuk. Mindezt persze párhuzamosan. Ami mit eredményez akkor ha mindketten bepisilnek? Hát persze, hogy minden úszik. Nem csak a pizsi, hálózsák, hanem a lepedőnk, a matracvédőnk, a kanapé takarója és a rá terített pokróc is. Akkor most megint legyen éjjelre pelus? De akkor nem szoknak vissza? Segítséééééééééééééééééééééég!!!!!!!

(ui.: kezdem magam ismét Micimackónak érezni - ott Nyuszi házába szorult állapotában)

Futafok 2012

Az időjárás szinte nyárias volt ma hasonlóan a tavalyi Futafok-hoz. Délben, kora délután már nagyon meleg volt. Azt hiszem, hogy bár ez már egy évek óta megtartott kerületi sportrendezvény, mégis a szervezés és a rajt valahogy idén nem sikerült. A rajt után egyből két kanyar következett, ráadásul nagyon szűken, így az alsósoknál nagyon sok volt az esés. Sajnos Domiék futamában is. A rajtnál ügyesen talpon maradt, azt hittem már túl vagyunk a nehezén, de a befutásnál feltűnt, hogy ennél azért előrébb szokott végezni, azután pedig amikor mutatta, hogy vérzik a karja, mesélte, hogy nagyot esett a kanyarban a rajt után. Valaki kitette a lábát és kvázi fellökte. Leápoltuk a kezét, szerencsére kaptunk Betadine-t és ragtapaszt. Igazából nem tudom hanyadik helyen végezhetett, én olyan 40-50 közé saccolom, ami legalább egy 10-sel rosszabb a megszokottnál. De azt hiszem így is nagyon szépet futott, esés után. Azután mikor anyuékhoz felértünk ebédelni, és átöltözött, akkor láttam, hogy tényleg hatalmasat eshetett, mert a háta tiszta zúzódás és horzsolás volt. Akkor mesélte, hogy gurult is, meg minden, a könyökénél szép lila és kicsit dagadt. Azt hiszem elmondható, hogy ezek után remek teljesítményt produkált ma Domi, akárhányadik is lett. SZÉP VOLT DOMI!

Ebéd után jött Dávid futama. Egy remek rajt után nagyon szépen futott, odatette magát  és nyolcadikként ért célba. Olyanokat előzött meg, akik évekig jóval előtte értek célba, illetve olyan valaki után futott be rögtön, akit eddig még csak meg sem közelített. SZÉP VOLT DÁVID! MEGCSINÁLTAD! (Mert hogy a kiindulási cél az első tízben benne lenni volt) Utána még bohóckodtak egy sort, leöntötték magukat vízzel, belőtték a sérót, meg jöttek-mentek nevetve, mókázva. Annyira szeretem, amikor ilyen vidám és mosolygós.

És mivel ilyen laza napunk volt, a végét megspékelte egy külön matek órával. Most épp irodalmat tanul, hogy holnap evezhessen, mert holnap kajakos csapatépítős családi nap lesz :)

Kamaszkor 2.

Két egyes után két ötös csak másból, ilyenkor mi van?

Mi legyen a büntivel? Aminek a kikötése az volt, hogy amíg ki nem javítja, addig nem mehet sehová.

Na de ha nem megy edzésre, akkor én bolondulok meg az amúgy is túltengő energiáitól, meg a kamaszkorától. Mert ha jár edzésre, akkor azért legalább lefárad kicsit, ráadásul levegőn van, egészséges dolgot művel. Ha pedig Matildba nem mehet, akkor ott hogyan fog vizsgázni félévkor, ráadásul nem mellékesen hiába fizetjük a havi díjat. Na jó, ha csak egyszer nem megy emiatt, az még bőven belefér, de mivan akkor, ha a javításhoz ennél jóval több idő szükségeltetik? Mert közben nem felel, nem írnak, vagy ha igen azzal még nem javított. Mert mostanában sok a fegyelmezésből származó órai munka osztályozása. 

Ugyanakkor azt is látom, hogy amit szeret, azt meg is tanulja. Nagy dilemma ez. 

Ha meg a szerelem a kérdés? Na ott vagyok igazán bajban. Mert ha nem engedem, akkor sokkal dacosabb, ráadásul úgyis megoldják másképpen a találkozást. Lévén közös az iskola. Hét közben úgysem megy, mert elfoglalt (suli, edzés, tanulás)... Hétvégén meg? Most is milyen zsúfolt, de az üres órákban pl a futafok közti várakozásban, amikor mást nem lehet tenni... 

Hát még alszom rá egyet. (Engedékeny vagyok? )

Segítséééééééééééééééééég (mint Micimackó, amikor beszorul Nyuszi házába - :) - )

Unalom - ismeri valaki ezt a szót?

Azt hiszem hétvégén sem fogunk unatkozni.

Holnap a változatosság kedvéért Futafok, ahol két számban is érintettek vagyunk. A program szépségét növeli, hogy egy felnőtt és négy gyerek összeállításban. Szerencsére anyuék bevállalták átmeneti időre a két legkisebb felügyeletét (ebéd, délutáni alvás - :), na jó nem panaszkodom, mert ez is nagy segítség, mert már nem fiatalok, 70 felett vannak) és ebédelni is náluk fogunk mindannyian. Domi 11.20kor, Dávid 14.30kor áll rajthoz, 2000, illetve 3200m-en. Ha minden jól megy estére még sikerül a matek órát is besúvasztani.

Vasárnap csapatépítő kajaktúra és családi bográcsolás. Remélem az időjárás kegyes lesz, mert annyira nem mondanak verőfényes jó időt. Kopaszi-gát és Nagytétényi kastély a táv oda és vissza a gyerekeknek, a szülők pedig paprikás krumplit készítenek :) 

Ja és nem mellesleg hétfőn iskola, tehát lecke harc duplán...

A kicsiknek pedig még nincs külön órája. Mi lesz itt később?

Kamaszkor

Hát nem túl könnyű vele időnként együtt élni. Mármint a kamaszkorral. Mert a gyermeket imádom. 

Egy párbeszédünk és előzményei.

Előzmények: hetek óta mondogattam neki, hogy nem kellene jelezni az új angol tanár néninek, hogy Te a gyengébb csoportba jártál tavaly és nem tanultátok még ezeket az igeidőket? Kérdezd meg mikor van korrepetálás, mert ebből az egy ismétlő órából nem fogod tudni. Persze, hogy elfelejtette, mert nem volt fontos. Azután jött egy szódolgozat, ami nem csak szavakból állt, hanem a végén 5 mondatból, az általa még nem tanult igeidőkben. "Remekül" sikerült a doga. Aminek a következménye bünti, a bünti pedig időnként fáj.

- Amíg nem javítod ki, addig maradhatsz ott suli után az iskolánál, nincs Matild (médiasuli), és ma nincs facebook. A hétvégi randikat pedig még meggondolom. 

- Nemér mindent megtiltani, téged biztos nem büntettek így a nagyiék. 

- Hát nem, mert nem vittem haza ilyen jegyet, de ha büntettek, akkor szobafogság is volt nekem is.

- De nem tiltottak meg egyszerre ennyi mindent.

- Hát lehet, hogy a mobilom nem vették el, nem tiltották meg, hogy netezzek és face-ezzek, de ezek nem voltak, a szobafogság meg pontosan olyan volt, mint a nem maradhatsz ott suli után a sulinál.

-Neked akkor sem tiltották meg ezeket....

Nehéz megmagyarázni, hogy mert nem volt. Tényleg ilyen rég volt? De a bünti akkor is fájt, erre emlékszem :)

...és nagyok

....

Hát velük is zajlik az élet, bár náluk most olyan nagy látványos változás, fejlődés éppen nincsen. Hacsak az nem, hogy bizony vissza kell szokni a szoros menetrendre, mert különben úszunk az árral. És ez nem csak rájuk igaz, hanem ránk is bizony. Bár a reggelek elég jól működnek, a délutánok már jóval kevésbé.

Dominik. Ha kellőképpen noszogatom edzés vagy dob után, akkor képes önállóan tanulni és tud is. Alig kell javítani a leckén. Sajnos azért próbálja másolni Dávidot, ezt igyekszünk tűzzel vassal írtani. Még neki is szoknia kell, hogy már nem kész leckével érkezik haza, hiszen a kajak edzés korán van, így rögtön tanítás után jön ki a suliból, anyuéknál ebédel Dáviddal és apu viszi őket edzésre. Van két nap, amikor viszont marad a suliban, bár ilyenkor sem lesz kész a leckéje, mert szolfézs órán van és előtte még szeret menni atlétikára is. Kétszer egy héten dobol, amit élvez nagyon (én is azt tenném, pedig én lány vagyok), de ezen nem is csodálkozom. Elképesztő a dobszoba a zeneiskolában és Tamás is nagyon jó fej, aki a "tanár". Egyenlőre ügyesen veszi az akadályokat, és mellette az edzést és a dobolást. Már csak kicsit többet kellene ennie, hogy energiája is legyen mindehhez.

Bár itt többen vagyunk, de ez annyira Domis  :)

Dávid. Na hát ő képtelen egyedül tanulni. Ebben mi is hibásak vagyunk, de küzdünk az önállósodás irányába. Viszont ebből fakadóan katasztrófálisak a délutánok, A két kicsi lógna a nyakunkon és mesélne, mesélne, mesélne, de így persze nem lehet tanulni. Mi következik ebből. Úszunk az árral és az idővel. Ha pedig valamiért nem ketten vagyunk itthon? Kész katasztrófa. Van ami nagyon könnyen megy, de van bizony, amivel nagyon megharcolunk. Persze ebben benne van a kamaszkor minden nyűge is. Szélsőséges hangulatok, flegmaság, minden mindegy állapotok. Szerelem. Bár ennek most kicsit örülök is, mert most mintha ő választott volna és nem fordítva. Azt hiszem ez a működőképesebb verzió. Persze kell a kölcsönösség, de mégis, nekem még az normális, ha a fiú kezdeményez és nem fordítva :) Mindemellett nincs könnyű dolga a matek és angol csoportösszevonások miatt. Nem tudom, hogyan lehet ezt a fjata lemaradást áthidalni, de dolgozunk rajta.

Kicsik...

Járják az ovit. 

Oli igazából remekül veszi az akadályt. Nagyon ügyesen önállóan öltözik reggelente, és most már itthon is, nem csak az oviban. Szinte alig kell segítség, vagy ha kellene is, akkor nem szereti ha kap. Persze az idő nagy úr, így ha időre kell eljutnunk A pontból B pontba, akkor bizony még ha hisztizik is utána egy sort, de muszáj segíteni. Éjszaka után mostanság gyakran ébred szárazon, sőt valamelyik éjjel pisilni is felébredt ügyesen. Mindezek mellett elég akarnok a lelkem, mert bizony ha nem az történik, amit őurasága elgondol, akkor kemény hisztit tud lecsapni pillanatok alatt. Napközben előfordul, hogy pisilés közben a ruha is olyan lesz. Kezdik kapisgálni, hogy lehet rajzolni, festeni, barkácsolni is az oviban, amellett, hogy sokat lehet játszani és rohangálni, motorozni is. Ma mesélte Oli, hogy csinált pillangót, és délután rajzolt is nekem, mire mentem érte. 

Patyi nehezebben viseli a beszokást. Mostanában amikor elválunk bent, akkor sírdogál két-három könnycseppet, de utána azért láthatóan remekül érzi magát az Óvodában. Az itthoni elindulással sincsen semmi gond. De azért számon tartja az ovis napokat, és minden reggel megkérdezi, hogy ma péntek van-e, mert azt már tudja, hogy péntek után jön a szombat és szombaton és vasárnap nem kell oviba menni. Mostanában bizony előfordul, hogy az ébredés pillanatában bepisil (mivel nincs pelus, ez igen látványos tud lenni). Szépeket alkotott az oviban ő is és nagyon tetszett neki a torna óra. Dominak mondta is, hogy "Képzeld el, az tök jó volt, egyszer biztos Te is kipróbálhatod". Ilyenkor megzabizom. Múlt héten volt zenés előadás is bent. Itthon el is mesélte, hogy buliztak az oviban :), "volt zene és táncoltunk". Meg is mutatta.

Egyre gyakrabban énekelgetnek, dudorásznak, bár még nem konkrét dalokat. A nagy kedvencekből idéznek. És a kedvenc filmjeiket is sokszor egy kedvenc mondattal kérik... pl.: méh ésszel, fekete-sárga, fekete-sárga... :) Néha hajlandóak "új" filmet, mesét is kipróbálni, amikor már mindenkinek a fülén folyik ki a kétszáz hatodik ismétlése az aktuálisnak. Mik is ezek: Arthur és a villangók, Majom a havon, Dzsungel George, Verdák, Garfield, .... Valamelyik este öten voltunk és előkaptam Pán Pétert, ami nekem is nagy kedvencem, szerintem ők is belefelejtkeztek :)

Szeretném mindig megmérni őket, hiszen elmaradtak a mérföldkövek:

Patyi        g és              cm, Oli           g és             cm.

Szépen, választékosan kommunikálnak, imádom amikor mesélnek. Ha nem válaszolunk rögtön, akkor addig mondják, amíg már muszáj. Mami, mami, mami, mamikaaaaaaaaa..... Apa figyeeeeeeeeelj.... Az éjszakai elalvás még mindig tragikus. Patyi mindig mindentől fél, egyikük sem szeret bemenni az ágyába, de azért ráhatással eljutunk oda, csak  éppen valakinek maradnia kell ott velük, pedig mindig akadna jobb dolgunk is. Aki pedig marad, annak az estéjének bizony sokszor kakukk... Éjszaka pedig jönnek és nálunk landolnak.

Normafa

Vasárnap annyira szép napos reggelre ébredtünk, hogy azt gondoltuk, délelőtt kirándulunk, miután a fiúk túl vannak a matekon. A fiúkért menet a matekra elkapott minket egy majdnem nyári zápor (mert sütött közben a nap és meleg is volt, de mégis már olyan őszi volt minden), akkor kicsit meginogtam magamban, hogy jó ötlet volt-e a kirándulás, de mivel ez úttal sikeresen bepakoltuk az esőkabátokat, így semmi nem állhatott utunkba. Mire felértünk a Normafához, megint szép idő kerekedett napsütéssel és egyre melegebbel.

Kincseket kerestünk, mint makk, gesztenye, falevél, találtunk szép ágakat, és mivel itt van WWF által támogatott favágás, így csodás farakásokat is láttunk.

Voltak csuda vastag kidőlt fatörzsek is, amiket meg lehetett mászni klasszul...

Aztán találtunk kivágott fatönköt, amire mókás volt felállni és onnan lepottyanni :)

Megcsodáltuk az "égig" érő fákat, lehuppantak a kicsik az avarba, Domi talált különleges alakú farönköket, amikkel remekül elszórakozott.

Persze a kihagyhatatlan csoportkép is elkészült :)

Megmásztuk a János-hegyi Erzsébet kilátót, hogy kellően fáradtan, de mégis frissen induljunk haza felvenni az újabb harcot a leckékkel.