Az utóbbi hetek a bálok jegyében teltek :-) Mindjárt volt két farsangi bálunk, bár az egyikről sajnos lecsúsztunk az "egy napos, de kimerülésig tartó" betegség miatt, ami három betyáron is végig szaladt nálunk. De azért sikerült egy kis Harry Pottert varázsolnunk, és a "PomPom Lány" is fellépett, igaz csak egy héttel később az iskola jótékonysági estjén és nem a farsangi bulin.
De hogy a programok időrendje ne sérüljön, először kis Potter-ünk farsangjáról kell megemlékeznem. Nálunk az iskolában rengeteg nagyon ötletes és leleményes jelmezek készülnek. A léghajótól, a zsiráfig, a csigabigától az akváriumig, majd a diákbérlettől a kosárpalánkig széles skálája vonul fel a szülők kézügyességének dicséreteként. Tavaly mi is remekeltünk Jack Sparrows kalóz jelmezünkkel, de idén valahogyan nem akaródzott jönni az ihlet és igazából nagyon ötletes kívánság sem érkezett a fiúktól. Így maradt a már szekrényben lapuló kész jelmez, amivel azt hiszem nem arattunk szégyent, hiszen majd minden darabja házilag készült. A sálat én kötöttem igazi Griffendél oroszlánnal, a szemüveget pedig még én hegesztettem egyetemi éveimben az egyik gyakorlati órán. Szóval szuper kis Harry Pottert varázsoltunk.
És igazán ezután két esemény is jutott egyetlen napra, Dávidék farsangja és Domiék jótékonysági estje, de mint írtam a farsangot ki kellett hagynunk egy kis mindenkin végigszaladó vírus miatt. Szerencsére annyira jól sikerült a produkció a farsangi bálon, hogy a 3 nyertes produkció közé került, így Dávidék jótékonysági estjén ismét felléphettek a produkcióval a gyerekek, így Dávid is kipróbálhatta magát közönség előtt a klassz kis jelmezében.
No de még ezt megelőzte egy szülői program. Azt hiszem rég szórakoztunk ennyire jól. A jótékonysági bál a Western jegyében került meghirdetésre és a meghívón felhívták minden kedves résztvevő figyelmét, hogy "A coltokat kéretik a ruhatárban hagyni". Hát ha játék és buli, azt hiszem a felnőtteknek sem kell a szomszédba indulniuk ötletekért. Azt hiszem nem volt olyan apuka, akinél ne lett volna egy-két játék pisztoly a nadrágján és cowboy kalapból is nagyon jól állt mindenki. A tanárok, pontosabban a tantestület igazán felejthetetlen előadással lepett meg bennünket. Azon túlmenően, hogy volt indián törzsfőnök (igazgató néni személyében) és vicces, mókás indián (igazgató helyettes úr), és mi voltunk a sok-sok sápadt arcú, akiket jól kell lakatni a finom bölény hússal, meghallgathattunk egy fergeteges előadást arról, hogy mi is az iskola gyermekeink életében, mire jó a matematika, mit is tanít a biológia és nem utolsó sorban a magyar. Régen nevettünk ennyit. Igazán remek westernes éjszakánk volt.
Alig egy héttel később pedig ismét a bálozásé volt a főszerep, de ezúttal Dávidéknál és fellépett a mi legnagyobb kicsi fiunk is. Először az énekkarral lépett "színpadra".
Majd jött a farsangi szuper produkció, az amerikai foci csapat és a szurkoló lányok :-) Szinte alig ismertem meg Dávidot a lány ruhában, hosszú parókával. És bár minden rajta lévő ruhadarabot és kiegészítőt oda-vissza ismerek, vasaltam, fésültem, csomagoltam, készítettem (a parókát korábban már használtuk Jack Sparrow hajaként, a pompom-ot pedig éjszaka vagdostam és készítettem), így egészen más volt kis szoknyával és pompom kíséretében. Szeretem, amikor így mosolyog, amikor ennyire önfeledt :-)
De hogy a programok időrendje ne sérüljön, először kis Potter-ünk farsangjáról kell megemlékeznem. Nálunk az iskolában rengeteg nagyon ötletes és leleményes jelmezek készülnek. A léghajótól, a zsiráfig, a csigabigától az akváriumig, majd a diákbérlettől a kosárpalánkig széles skálája vonul fel a szülők kézügyességének dicséreteként. Tavaly mi is remekeltünk Jack Sparrows kalóz jelmezünkkel, de idén valahogyan nem akaródzott jönni az ihlet és igazából nagyon ötletes kívánság sem érkezett a fiúktól. Így maradt a már szekrényben lapuló kész jelmez, amivel azt hiszem nem arattunk szégyent, hiszen majd minden darabja házilag készült. A sálat én kötöttem igazi Griffendél oroszlánnal, a szemüveget pedig még én hegesztettem egyetemi éveimben az egyik gyakorlati órán. Szóval szuper kis Harry Pottert varázsoltunk.
No de még ezt megelőzte egy szülői program. Azt hiszem rég szórakoztunk ennyire jól. A jótékonysági bál a Western jegyében került meghirdetésre és a meghívón felhívták minden kedves résztvevő figyelmét, hogy "A coltokat kéretik a ruhatárban hagyni". Hát ha játék és buli, azt hiszem a felnőtteknek sem kell a szomszédba indulniuk ötletekért. Azt hiszem nem volt olyan apuka, akinél ne lett volna egy-két játék pisztoly a nadrágján és cowboy kalapból is nagyon jól állt mindenki. A tanárok, pontosabban a tantestület igazán felejthetetlen előadással lepett meg bennünket. Azon túlmenően, hogy volt indián törzsfőnök (igazgató néni személyében) és vicces, mókás indián (igazgató helyettes úr), és mi voltunk a sok-sok sápadt arcú, akiket jól kell lakatni a finom bölény hússal, meghallgathattunk egy fergeteges előadást arról, hogy mi is az iskola gyermekeink életében, mire jó a matematika, mit is tanít a biológia és nem utolsó sorban a magyar. Régen nevettünk ennyit. Igazán remek westernes éjszakánk volt.
Alig egy héttel később pedig ismét a bálozásé volt a főszerep, de ezúttal Dávidéknál és fellépett a mi legnagyobb kicsi fiunk is. Először az énekkarral lépett "színpadra".
Remek, bulizós hónapot zártunk :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése