Motoregerek, labdazsonglőrök és felfedezők

Most, hogy végre itt a tavasz és előkerültek a szabadtéri játékok, a legkisebbek nem is tudják hova kapjanak. Igazi bőség zavarával küzdenek. Mert ugye a motor igazi újdonság, még csak most próbálgatják első szárny csapásaikkal, de ott van a labda is, méghozzá nem is akármilyen... FOCILABDA Nyár végén már profi módon rúgták ők is bőrt, persze koruknak megfelelően, most éppen az a legfrissebb hobbi, hogy felkapjuk, és többé nem eresztjük. Kész szerencse, hogy négy focilabdával kell rendelkezni a csomagtartóban, hogy még csak véletlenül se maradjon senki labda nélkül. A babakocsi pedig kész Karácsonyfává változik egy-egy séta alkalmával. Mert pelenka, popsi törlő, nasika, ücsike, váltás ruha nélkül a legkisebbekkel elindulni még nem igen lehet (na persze a nagyokkal sem), de ott van a sok labda, a két motor, a fényképezőgép minden eshetőségre készen és ki tudja még mi éppen. Így történt, hogy bár a terv az volt, hogy amíg Patrik és Oliver motoroznak, addig Domi rúghatja a bőrt egyedül és apával is. Na ebből születtek a következő képek....

Egy program dús és tartalmas hétvége

Mint ilyenkor tavasszal nálunk megszokott, már nem igen van lehetőségünk unatkozni a hétvégéken. A sportszezon beindulásával szinte minden hétvégére jut valamilyen esemény. Most éppen focikupa volt Domiéknak. Szombaton pedig gyalogtúra a Holdvilág árokhoz és még tovább is további 12 km-en. Ilyenkor Dávidot sem kell nagyon altatni. 

 Háttérben Dávid lavirozik...

...a középső...

Amíg Dávid a Visegrádi-hegységben rótta a túraösvényeket, addig mi Domival és a két örökmozgóval Gátaztunk egy nagyot :-) Kicsi gyerekkel megfizethetetlen egy ilyen park, ahol nyugodtan rohanhatnak, nem kell másodpercenként az nézni jön-e autó, kutya, kereszteződés, és nem utolsó sorban tisztaság, gondozott füves területek, virágos kertecskék vesznek körül bennünket a hely biztosította gazdag élővilággal (vadkacsák, halak, teknősök, madarak) és az öböl megnyugtató látványa. Azt hiszem az sem elhanyagolható, hogy nyilvános parkhoz képest vannak mosdók, ami gyerekekkel nagy hancúrozások közepette igencsak nagy segítség tud lenni. 

És ekkor még csak szombat volt...

Délután pedig neki kellett álljunk a hétvége nagy projectjéhez, mely  a VULKÁNOK címet viselte. Kitöltötte a hétvégénk hátramaradó részét. Mert bár az kellékbeszerzésen túl jutottunk már hét közben, a végleges küllem és létrehozás nagy feladata ( gipszből és kellékekből vulkánt és gejzírt készítettünk, na és persze olvastunk, rajzoltunk, tablóztunk) még hátra volt...

Vulkánproject...

Földrajz, 5.osztály

A Földfelszín változása

Izgalmas és érdekes feladatnak ígérkezett a projekt. És bár elvben csapatoknak kellett dolgozniuk, az én legnagyobb "kicsifiam" egyedül vágott neki a hatalmas munkának, mert valamiért nem jutott neki csapattárs. Nem tudom, talán ezt régebben jobban kezelték az iskolák, ha a gyerekek nem tudtak megegyezni a pedagógusok megtették helyettük. De még talán a munka mennyiségétől eltekintve így izgalmasabb és könnyebben kivitelezhetővé is vált a történet. Mivel nekem gyengéim a könyvek, már régebb óta gyűjtögetem a fiúknak az érdekesebbnél érdekesebb témákat felölelő album jellegű kiadványokat, ismeretterjesztő és egyéb olvasmányokkal egyetemben.

Első lépésként összegyűjtöttük a témában fellelhető irodalmunkat. Szerencsére szép számban találtunk könyveket, képeket, információkat....

Miután alaposan belevájtuk magunkat a témába, jöttek az ötletek szép számmal. Milyen is legyen a vulkán, hogyan és miből is lehetne megcsinálni, de természetesen "működjön is" (ez persze, hogy Dávid kérése volt, na meg Domié - nem szeret kimaradni az ilyen bulikból), mi kerüljön a tablóra és hogyan, "de legalább olyan ötletes legyen mint a vizes volt", és mindenképpen alkalmazzunk rajta olyan rajzi technikákat, mint ott, és még sorolhatnám a kívánság listát oldalakon keresztül. 

A majdnem kész műalkotás, csak sajnos a tűzgyűrűs rajzzal már nem készült fotó, talán majd ha egyszer hazakerül :-)

A vulkánunk pedig agyag cserép segítségével, gipszből készült, amit aztán megpróbáltunk élethű színekkel megfesteni. A tűzforrást egy tűzijáték szolgáltatta, de csak bent az iskolában került meggyújtásra. A gejzírünk pedig szódabikarbóna és ecet keverékéből készült, állítólag ennek is nagy sikere volt. És milyen egy anya vagyok? Elfelejtettem lefotózni a nagy műalkotást, remélem kikerül a suli vitrinjébe és akkor meg tudom majd örökíteni az" utókornak" is.

Sportszezon

Vége tényleg itt a tavasz? 

Legalábbis a sportszezon igencsak beindulóban. 

Dávidék befejezték a téli edzéseket, ismét a vízitelepen róják a köröket vízen és szárazföldön egyaránt. Visszatértek a hatnapos edzéshetek, minden nap ugyanott és ugyanakkor. Könnyebbség, hogy nem kell gondolkozni azon, ma éppen milyen edzés lesz és azt hiszem a fiúk is jobban szeretik, amikor már végre lapát is kerül a kezük ügyébe. Intézés alatt a sportorvosi, hiszen nemsokára a versenyszezon is kezdetét veszi, ha emlékezetem nem csal, a Hídépítő kupával. 

Domiék már hete óta a szabadban edzenek (február utolsó hetét már a műfüvesen töltötték kint a mínuszokban). Még szerencse, hogy Domi sportorvosiját már januárban letudtuk. És sorban jönnek a hétvégi fordulókról, kupákról, barátságos mérkőzésekről az értesítők. És végre nem sötétben kezdődik az edzés, bár a végére még besötétedik. De tegnap a Kelen kupa első fordulóján már végig világos volt és gyönyörű napsütés. A két legkisebbet úgy kellett összekapkodjuk a pálya széléről, mert hol a pálya mellett húzódó vasúti sínen elrobogó vonatok után vetették magukat, hol pedig úgy gondolták, hogy ők már szakképzett kapusok. Kétszer is úgy kellett utánuk beszaladnom a kapuba - persze miközben folyt a meccs javában - , mert olyanok mint a villám, csak úgy cikáztak mellettünk. És persze a focilabdát már rég óta ismerik :-)

Újra indult a túraszezon is, Dávid már nagyon várta, ma a Holdvilág -árok, Lajosforrás, Cseresznyés-árok, Vasas-szakadék, Kő-hegy, János-forrás útvonalon túráztak. És bár ígértek esőt, végül szép idő kerekedett. Mi pedig Domival motoroztunk a két legkisebbel a szép napsütésben.

Szelíd motorosok

Szelíd motorosok, EGYENLŐRE

Az első próbálkozás remekül sikerült. Nagyon élvezték, bár még messze vannak az utolérhetetlen "vad" motoros tempótól, de nem hiszem, hogy sokat kell majd várnunk arra, hogy látcső kelljen ahhoz, hogy lássuk merre járnak :-)

Ha emlékeim nem csalnak :-) régebben is volt két egészen "vad" motorosunk jó pár orrkoptatott cipellővel. Bár erre ma már vannak profi megoldások, egyenlőre még csak amolyan szelíden űzzük a sportot.