Családi mozizás

Régen voltunk hatosban moziban, talán még a nyári szünetben. De a szünetben ez kötelező :)

Most egy vidám Disney filmre esett a választás és nem bántuk meg. Elsa, Anna, Sven, Kristoff és természetesen a nagy kedvenc Olaf a hóember mindenki szívébe belopta magát....

Bálintnál :)

Aki ismer, tudja, hogy mániám a sok-sok fénykép. Na persze nem annyira rólam, inkább a gyerekekről, a helyekről, ahol jártunk, járunk, a programjainkról, hogy maradjanak beszédes-képes emlékek. Így nem meglepő az sem, hogy ellátogattunk Bálinthoz  :) Nem tudok csalódni a készült műremekekben. És hogyan lehetséges, hogy mégis csak most mutatom meg a remekműveket? Hát az egy dolog, hogy ez volt az één ajándékom, de a fényképek a nagyszülőknek készültek ajándékban.

 

X-mas

 

Boldog Karácsonyt kívánunk :)

Advent

Advent.

Már számoljuk visszafelé a napokat egy jó ideje. De azért ennyi fiúval mégiscsak más a várakozás időszaka, mint lányokkal. Ők számolnak, listát írnak, várják a fényeket az ablakba, de a sütögetés, koszorúkészítés nem hozza túl nagy lázba őket. Pontosabban a nagyobbakat. A kicsik élvezik a tésztagyúrást, a díszítést, bár inkább nyalakodnak ők is, mint díszítenek. Persze ha már elkészültek a finomságok, akkor mindenki lelkes látogatója a konyhának.

Még a sütögetés ideje nem érkezett el nálunk, de a fények elkerültek a gyerekszobák ablakaiba a nagyon kedvelt rénszarvasokkal.

Fejtörés

Dél körül csöng a telefonom. A hívó fél Dávid. Felveszem és a szokásos szia Muki, mi újság ? kérdéssel kezdem. Majd a válasz már nem a szokásos volt.

Nem kell aggódni, xy tanárnő vagyok, Dávid megütötte a fejét. Elláttuk a sebet, jól van, de a biztonság kedvéért elküldjük a szomszédos rendelőben xy osztálytársával. 

Dávid elmesélte, hogy igazából nem fáj a feje, de nekiesett a tűzcsapnak. Majd ha odaérnek az orvoshoz hív.

Azért kiderült, hogy egy kis karcolásnál nagyobb a baj. Csöng a telefonom, és elkezdhetem hallgatni a litániát. 

- Anya, ide kell gyere.

- Miért? Mi a baj?

- Azt mondja az orvos, hogy össze kell varrni, de én nem szeretném és ezt alá kell írnod.

- Dávid, Ne szórakozz velem légy szíves, ha össze kell varrni, akkor azt össze kell varrni. 

- De én nem szeretném.

- Dávid ez nem szeretném kérdése, hanem muszáj. Légy szíves add nekem a doktor bácsit.

Milyen könnyű ezt több km távolságból megoldani. És bár aput értesítettem, hogy menjen el Dávidért, hiszen hamarabb odaér, mint én gyalog a városon át, azért megharcolni az észérveket telefonon át, nem volt könnyű.

- Jó napot kívánok, Dávid édesanyja vagyok, és természetesen, ha össze kell varrni, akkor szeretnénk, ha ez megtörténne.

- Amíg a fiú nem egyezik bele, addig nem varrhatjuk össze, de ebben az esetben bevitethetjük mentővel a sebészeti ügyeletre.

- Dávid bele fog egyezni, ebben biztos vagyok.

- Dávid, ha nem szeretnél kórházban kikötni és esetlegesen ott éjszakázni, akkor most mond szépen, hangosan a doktor bácsinak, hogy Doktor úr, beleegyezem, hogy összevarrja a fejsérülésem.

- Jóóóóóóóóóó. Beleegyezem, hogy össze legyen varrva....

(Azért egy-két érdekes pontja van a történetnek. Bár tudom, hogy kevés a tanár, de azért megnyugtatóbb lett volna számomra, ha egy felnőtt is elkíséri a fiúkat. Amin viszont meglepődtem, hogy ha egy kiskorú nem egyezik bele, akkor az orvos gondolkodás nélkül nem csinál semmit. Semmit alatt konkrétan azt értem, hogy addig még röntgen sem készült a kobakjáról. Márpedig, ha varrni kellett, akkor azért nem egy karcolásról beszélünk.)

Azóta túl vagyunk jó pár kötözésen, kiderült, hogy kb. két-három cm-es a seb, enyhe zúzódással. Szerencsére a röntgen rendben találtatott és a neurológus sem talált semmi eltérést. Apu is odaért időben, hogy ne két gyerek intézzen mindent. Nem fájt a feje és nem szédült, nem volt hányinger. Remélhetőleg jövő kedden már a varratszedésen is túl leszünk.

Kamaszok vagy csak fiúk?

Szeszélyesek, mint az áprilisi időjárás. A végletek között jár a hangulatuk. Immáron kettőnek a négyből. Ketten kamaszok?

Rendetlenek. (Mondjuk Domi még elviselhetően, és alapvetően megtalálja az általa szét hagyott halmokban, amire szüksége van. Kivétel, ha Dávid összekeverte a sajátjával és elrakta.) 

Most éppen rend van náluk, mert a szokásos hétvégi rendrakás után mindkettőjük dolgai a helyükre kerültek, de amint szerét ejtik és bevonulnak a szobába, nem kell fél óra és máris feje tetején áll minden. És ilyenkor jönnek a telefonok. Mint például tegnap délután. Hol van a rövid futónadrágom? az oldaltáskám? az angol szavaim? a futócipőm? és még hosszasan sorolhatnám.

Egyszer a fejüket fogják elveszíteni. Nem is tudom, hogyan tudnak ennyire szétszórtak lenni. 

- Anya, valahogy eltűnt a fejemről a sapkám....

Ki hallott már ilyet? Most vagy nem is volt a fején, vagy hogyan nem vette észre, amikor leesett? A futónadrág? Hát az Dávidnál volt, a sajátjával együtt. Mert ugyebár az öt számmal kisebbről tényleg nem látszik, hogy az nem az övé...

A hangulatuk? Akár percenként képes változni. Az egyik pillanatban kedvesek, segítőkészek, a következőben pedig mintha beléjük bújt volna az ördög. Dühöngenek, morognak, szemtelenek. Szeretik az öccseiket, játszanak mókáznak együtt, majd fél pillanat múlva, már bosszankodnak azon, hogy a kicsik miért követik őket és miért szeretnének velük lenni.

A lustaság fél egészség? Hát nekem nem... Viszont nekik nagyon bejön. Elképzelésem nincs róla, hogy lehet ennyi időt semmit tevésre pazarolni, főleg úgy, hogy utána rendszerint jön a rohanás, a kevés az időm a leckéimre, a hogy fogom kiolvasni...

Azt hiszem inkább kamaszok :)

Kezdhetem újra....

Már kezdtem azt gondolni, hogy minden megy a maga kerékvágásában. Erre tessék. Derült égből itt a téli szezon. Az még csak elmenne, hogy kezdhetem megtanulni újra, kinek, hol, mikor és milyen elfoglaltsága van, na de a logisztikai feladat is ismét a nyakamba szakadt. Mert hát persze, hogy még csak közelében sincsenek az időpontok a nyári szezonhoz, de még nehezíti a történetet, hogy az eddigi egy szem helyszín helyére négy helyszín kerül. Azt hiszem kedvem lenne utánozni Micimackót, amikor felfedezi, hogy beszorult nyuszi ajtajába...

Segítsééééééééééééééééééég....

Oroszlánt simogattunk

Talán egy hete lehetett, amikor az egyik kolléganőm mesélte, hogy a kislánya megy oroszlánt simogatni. Hát persze, hogy felcsillant a szemem. Aztán amikor megláttam a fényképeket, már tudtam, hogy ezt nekünk is muszáj lesz kipróbálnunk. Nem kellett sokáig győzködnöm senkit, hogy a mai napsütéses nap kiválóan alkalmas oroszlán simogatásra. Így ma kirándultunk.

Sorban állás volt, de addig a fiúk az állatkertben kialakított játszótéren mókáztak.

A kis oroszlánok egyszerűen tündériek voltak. A hatalmas tappancsuk, a játékosságuk. Az élmény, hogy egy ragadozót, vadállatot simogatunk, mintha házi cica lenne, azt hiszem leírhatatlan. 

Így hiába simogattuk meg a két szabadban hancúrozó cicát, persze, hogy sorban álltunk ismét a testvéreikhez...

Ha pedig állatkert, akkor a többi állatot sem hagyhattuk ki...

A szurikáták játéka, a mosómacik, a büdös borz, a nyuszisimogató az őzikével, a hatalmas kutyák, a szürke marhák és persze a kis oroszlánok szülei sem maradhattak ki.

A középső is szerelemes?

A konyhában van éppen mindenki. Amúgy is ez a központi helység nálunk. Itt írják a fiúk a leckét, itt rajzolnak a kicsik, és persze valaki biztosan éhes. 

Beszélgetünk, pontosabban a fiúk megpróbálják túlharsogni egymást. Mindenki mondja a maga kis történetét, mi pedig megpróbáljuk elérni, hogy legalább mindezt egymás után tegyék és ne egyszerre. Egyszer csak Patyi kiböki, hogy Oli és Jázi csókolózni szokott az oviban. Persze Olivér sem szeretne mondandó nélkül maradni, így mindjárt hozzáteszi, hogy Patrik a Zsombival szokott néha puszilózni, amikor őket utánozzák. :) Jót nevetünk, amikor megszólal Dominik. 

- Mit fogtok csinálni, ha nekem lesz barátnőm?

Először néma csend. Meglepődés. Eddig Domit nem izgatták a lányok, a fantáziáját sokkal inkább a bandázás, legók, x-box töltötték ki. Azért mikor magunkhoz tértünk a meglepetésből, elkezdtük faggatni...

- Tetszik valaki?

- Igen.

- Osztálytársad?

- Igen.

- Ki az?

- Lili....

- Te tetszel neki?

- Gyuri szerint igen. :)

Annyira zabálni való volt, ahogyan végül is megosztotta a titkát velünk. Olyan igazi Domis. Mindenféle megkerülés nélkül, egyszer csak kiböki.... :) mint általában mindent, ami fontos számára.

Készülődés? Már most?

A boltokat ellepték a karácsonyi kellékek. Miért ilyen korán? Aztán persze rájövök, hogy hat hét múlva karácsony, négy hét múlva itt van Advent. Mégiscsak ideje lenne a készülődésnek?

Ovis szerelem ....

A legkisebb szerelmes :)

Össze vannak nőve az oviban, együtt játszanak. Jázi szülinapi zsúrját ki nem hagyhattuk. A játékboltban Oli választott ajándékot és utána cipelte a nagy dobozt hősiesen. Amikor megékeztünk Jázi egyből megfogta Olit és vitte játszani.

Annyira édesek.... :)

Kajak - Nagy Hideg-hegy - futóverseny

A fiúk kajakoznak. Ez már tény. Hol oda vannak érte, hol pedig hárítanak. Nekünk nagyon jó. Persze, mint mindennek, ennek is több oldala van. Azt hiszem sikerült egy olyan sportágat találnunk nekik, ami férfias, elég sokrétűen átmozgatja őket, ad örömet, kitartást, magányt és csapatot egyaránt. Számomra mindig elképesztő, amikor látom őket, mennyire megizmosodtak, amikor tapasztalom, hogy milyen masszívak. És itt elsősorban nem feltétlen az izmaikra gondolok, mert a totálisan kockás hasuk és a szálkás, szépen kidolgozott karjuk, lábuk csak a külsőség. Ami fontosabb, hogy bár asztmásak (igaz, mindent elkövettem, azért, hogy egy másodpercre se legyen betegségtudatuk), de egészségesek. Télen is, amikor mindenki náthás, köhög. Egyre kevesebb a ventolinos időszak, vagy ha éppen akad is, akkor pár nap alatt túljutnak rajta és nem az ágyat nyomják. Szeretem, mert minden nap van edzés, de bizonyos keretek között (heti négy alkalom) lehet játszani azzal, hogy mikor mennek és mikor nem. Szeretem, mert nem ad módot nekik az elkallódásra és tudom, hogy jó helyen vannak. A nyarakat pedig nemcsak én szeretem, hanem ők is. Vízen vannak. Nekem hatalmas megkönnyebbülés, hogy bár 11 hét a nyári szünet, de az iskola végétől egészen augusztusig értelmes elfoglaltságot nyújt számukra egész napos szinten a délelőtti és délutáni edzésekkel, edzőtáborral. Ők is szeretik, mert bár olyankor versenyszezon van, de a móka, pacsálás, napfény sem marad el.

Lassan indul a téli edzés szezon, közeledik november közepe. Alapozás. Ennek kezdetét jelzi mindig egy futóverseny, ami a sportág megmozdulása. Idén Dávid is futott.

A táv 7.5 km, ami annyira nem tűnhet soknak, de azt hiszem mégsem kevés, hozzátéve, hogy mindezt terepen és hegynek felfelé kell megtenni.

Büszke vagyok Dávidra, hogy megtette :)

itt már lefelé a sűrű ködben....

Őszi Szünet pro és kontra :)

Vártuk. Azt hiszem mindannyian :) Persze most is elrohant.

Mint mindig most is sokkal többet szerettem/tünk volna, mint amennyi az időnkbe végül belefért. De hát ez eddig sem volt másképpen.

Várták a nagyok, hiszen nincs suli, ellenben lehet játszani, mókázni, filmezni, sétálni. Vártuk mi, mert lehetőségünk van nem "leckeharcolni" minden este. A kicsik még nem várták :), de nagyon élvezték az ovimentes napokat a sok-sok mókával és extra programokkal.

A kicsik...

Mókáznak. Eleven hét-ördögök, iphone játék függők, puzzle-t raknak kicsit és egyre több nagyot, mondókáznak és énekelnek. Nagyiékkal megjárták az állatkertet és mindenáron T-rex-et akartak látni élőben :) Lehetetlenség lefárasztani őket, mondjuk az utolsó három nap mindent el is követett ennek megvétózására. Várták a tökfaragást. Elkezdtek rajzolni. Ceruzákat kértek. :) Azért jó lesz nekik újra az oviban, meg nekünk is, hátha kicsit jobban elfáradnak estére :)

Domi...

Már pár hete gondolatban vágta a centiket gondolatban, hiszen Petivel (anyukájával) már régen megbeszélt volt, hogy a szünetben két napot együtt töltenek ott-alvós buli keretében :)Szerintem jól sikerült, legalábbis a hallottak alapján. Új kedvencet is szerzett, ráérzett a társasjátékok ízére. Monopolyt játszottak kettesben Petivel, mégis annyira élvezte... (pedig maratonira sikeredett). Kosaraztak, zenéltek. Persze, hogy volt X-box és tablet is, de hát erről szól a világ. Sportolt is, hiszen még vízen vannak, kajakoznak, bár egye rövidebb ideig és egyre inkább az erősítés, alapozás veszi át az evezés helyét. Jó lenne, ha az enyhébb idő kitartana még két hétig.... Tanult (bár a foga nem fűlött hozzá).

Dávid...

Ő most végig itthon volt. Vívtuk a szokásos kamasz-szülő csatáinkat, próbáltuk rávenni, hogy inkább minden nap tanuljon egy keveset, mint majd most éjjel-s-nappal, de nem jártunk sikerrel. Fb, net, filmek, zene minden mennyiségben. Kajak. Dr. Csont és Cobra 11örület van. Chat. Chat. Chat. Azért mégis imádom, még ha ő néha (mostanában állandóan) úgy érzi, hogy csak morgunk vele, őt senki sem szereti. Pedig ő a morgós zsák :)

Elfáradtam. Ennyi energia bomba fiú mellett azt hiszem még évekig nem számíthatunk csendesen üldögélős, pihentető szabadnapokra.. A felével sem végeztem annak, amit terveztem. Amikor pedig egy rövidke időre elcsendesedett a lakás (a kicsik aludtak, és nagyok edzésen voltak) szerét ejtettem egy-két kényeztető habfürdőnek és a hét első felében napfürdőnek is a teraszon. Annyira szép őszi idő volt, élmény volt kint ülni a fotelban, egy forró tejhabos kávéval és könyvvel.