Skócia

Még le sem parkolták a bringákat, még talán meg sem száradtak a ruhák, amikor érkezett a  következő tájékoztató. (Az apróbbakról nem tettem említést, mint Bólyai csapatverseny jelentkezési lap és nevezési díj). Dáviddal érkezett, hasonlóan "szemcsillogva", mint a korábbi példány.

Tanulmányi út. Skóciába. Márciusban. 9 nap. Busszal, Amsterdamon keresztül, komppal.

Először, amikor olvastam a programkavalkádot és láttam persze a csillogó szemeket, meg felötlöttek bennem az én Skóciai emlékeim, melyek szintén ugyanehhez a gimnáziumhoz kötődtek. Majd eszembe jutott Szilvi nem is olyan régi bejegyzése egy szintén angliai úttal kapcsolatosan, ahol a busznak is szerepe volt. És igen. Már akkor értettem, éreztem, amiről írt, de most még inkább át tudom érezni. De ezen majd ráérek még rágódni, ha már február lesz. 

Addig is, remek motiváló eszköznek ígérkezik, hiszen lehet feltételeket is szabni hozzá, mint például rendesen tanulni az angol szavakat, a nem szeretem leckéket és felnőni a feladathoz, hogy gimnazista lett (igaz kisgimnazista, de annak az utolsó éve, három év hátrányban az osztálytársakkal szemben).

Addig is egy kis ízelítő, mi várna rá, ha... :)

 "A tanulmányi kirándulás során tanulóink megismerkednek az adott terült történelmi, kulturális érdekességeivel, főbb nevezetességekkel az angol nyelv gyakorlása közben."

 "A program főbb pontjai: Hertogenbosh, Amsterdam, Newcastle, Edinburgh, Lochness, Skót felföld és az angol-skót határvidék."

Azért bár aggódom, de remélem motiválható a fiú, mert én bizony ki nem hagynám :)

Az első kalandok a sulival

Alig kezdődött el az iskola, máris érkezett haza egy tájékoztató. Persze, hogy "óriási" volt az érdeklődés a programra. Sport, kirándulás, buli, móka, kacagás, táborozás, Balaton. Igen, igen... Ez bizony a már korábban emlegetett biciklitúra. Három nap, két éjszaka, 100 gyerek, tanárok. 

 

Amúgy tényleg. Én is szívesen mentem volna, ha nem ijedtem volna meg a 120-140 km tekeréstől, ráadásul a Balaton északi partján, ahol nem kevés a dombos vidék.... A fiúk egyáltalán nem ijedtek meg. És mivel a nagy haverok (már amennyiben alig három hét alatt lehet erről beszélni) mindannyian mentek, hát mi sem fújtunk visszavonulót. És bár azt közel sem állíthatom, hogy számtalan letekert km volt, van a fiúk lábában,de az erőnlétükben bíztunk, hiszen a kajakozás remek alap bármilyen sport számára. (Ez a véleményünk utólag be is igazolódott, mert bár elfáradtak, kidőltek a harmadik nap estéjén már itthon a saját ágyaikban, de mosolyogtak, nem fájt sehol semmi egyiküknek sem.) 

Így történt, hogy belevágtak a fiúk és jelentkeztek életük első gimis kalandjára. Azt hiszem, hogy nem csalódtak benne és talán ezáltal nekünk is kicsit könnyebb dolgunk lesz a továbbiakban, mert lehet, hogy lesz mivel motiválni őket? 

Akarattyáig vonatoztak, és ott pattantak bringára és meg sem álltak Füredig. Na jó, persze, hogy megálltak, de nem azért, mert nem bírták volna a tempót, hanem inkább a buli kedvéért. Sőt. Estefelé, amikor már úgy gondoltuk, hogy megérkezhettek a szálláshelyre és megcsörgettük őket, csak úgy bringáztak még, mert az milyen jó. Már ott voltak, de hát végül is bringatúrára mentek vagy nem? Azt hiszem az estéjük is jól sikerült, mert másnap nem keltek túl korán, valamikor tíz óra felé még csak a reggelin voltak túl. 

A második nap sem tekertek keveset, hiszen a szállás Badacsonytomajban volt. De addig is irány Tihany, Udvari, és Badacsony. Tihanyban megnézték az apátságot és az egyetlen magyar királyi sírt, Udvariban a szív alakú sírköveket.

Az este ismét nagyon jó kedvükben találta őket. Bár Domi állítólag az esti tévézés közben elaludt :) - "de a lányok mondták, hogy milyen cuki az öcséd, amikor alszik".

A harmadik nap pedig végső úti célként Keszthelyre tartottak, de addig még megmászták a Szigligeti várat, útba ejtették az Afrika Múzeumot, Keszthelyen a kastélyt. Remek volt az ebéd : "rántott husi volt sült krumlival" :) Majd kora délután vonatra szálltak ismét, hogy este piszkosan, mosolygósan átvegyük őket a pályaudvaron.

Az első három hét margójára....

Hát... nem unatkoztunk. És nem feltétlen rossz értelemben. De az biztos, hogy ismét fenekestül felfordult a megszokott "kis" életünk. Mint írtam már szeptemberrel újra útjára indult a verkli, és most már rendesen pörögve. Ebbe a pörgésbe azért szerepet kapott rendesen az iskolák körüli káosz, de azt hiszem ez a mondat e nélkül is remekül megállja a helyét. 

A két legkisebb immár középsősként koptatja az ovi "padjait". Ez számos újdonsággal szolgál számukra is. Hiszen most már részt vehetnek ovin kívüli programokon is, mint például most a héten a szüret a kerületi szőlészetben. Szerintem nagy élmény volt számukra, és itt nem csak arra gondolok, hogy megkóstolhatták a mustot, szedték a szőlőt, látták a présházat, szőlészetet, hanem arra is, hogy egy hosszabb sétát tettek a szőlészetig kézen fogva, csoportosan. Most már betöltenek bizonyos tisztségeket is. Voltak NAPOSok. Nagyon élvezhették, hiszen napokig mesélték, hogy mik voltak naposként a feladataik, ki volt a párjuk. Ráadásul nem együtt, egyszerre töltötték be ezt a fontos feladatkört, hanem külön-külön. 

Az sem titok, hogy a nagyobbak iskolát váltottak. Nagyon vártuk (szerintem mindannyian), de azt hiszem a várakozás örömébe a kíváncsiság mellett egészséges aggodalom is vegyült. Mindenki oldaláról egészen más okból. Mi leginkább azért drukkoltunk, hogy könnyen beilleszkedjenek az új közösségbe (leginkább Dávid, aki mégiscsak egy már összeszokott osztályba került nyolcadik évfolyamon), jól érezzék magukat a gimiben, fel tudják venni az új tempót, követelményeknek meg tudjanak felelni, és még hosszasan sorolhatnám. Domi és Dávid aggodalmait csak sejteni lehet, de biztosan szerepelt köztük a milyenek lesznek az osztálytársaink, a tanárok és egyáltalán az iskola. Hiszen persze látták, felvételiztek, tudták, hogy egészen más a lépték, mint az általános iskolában volt. Biztos felmerült bennük is, hogy mennyire lesz más a tanulás, a követelmények, a számonkérés is. De azt hiszem mindannyian csak reménykedtünk abban, hogy jó döntést hoztunk, hogy szeretni fogják úgy, ahogyan tényleg szeretik. Jó látni, ahogyan reggelente örömmel indulnak, nem kell  nógatni őket, nehogy elkéssenek, maguktól is sietnek, mert várják őket a haverok :) És persze csak kapkodják a fejüket a számtalan esemény, program és lehetőség láttán. 

Eddig azt hiszem jól vették az akadályokat. Domi ügyes, hozott már ötös németből, sok-sok piros pontot, plusz pontot. Dávid igyekszik. Sok helyen ügyesen felvette a tempót, ahol pedig hiányosságai akadnak, ott segítő kezekre talál. Azt hiszem tényleg nagyon jó helyre kerültek. Nem titok, hogy angolból egészen más szinten vannak Dávid osztálytársai, így lehetne nagyon nehéz helyzetben is, mégis időt kapott. Persze nem amolyan szimpla türelmit, hanem hasznosan. Minden héten felel az arra a hétre kiszabott pótlandó anyagból, ha szükséges, akkor külön, csak vele leül a tanító néni és magyaráz, gyakorol. Az sem titok, hogy a többiek tavaly már tanultak latinul és nekünk ezt az évet pótolnunk kellett volna. Elkezdtük, de hát nem jutottunk a végére és nem csak önhibánk miatt, hiszen a tankönyv állapotok még bolti, kiadó vásárlás esetén sem voltak idillinek nevezhetők. Hetente pótolja ezt is szintén a tanárnő segítségével és támogatásával, határidőkkel.:)

Mintha a változás szele is kicsit éreztetné magát :) Dávid változik. Na persze azért nem rohamléptekben, de mégiscsak és pozitív irányban. Reméltük, hogy a közegváltás elindít nála egy változást. Nem szeretném elkiabálni, így erről majd egy kicsit később írok, ha már mérhető is lesz az, amit most látni vélünk. 
Persze délutánonként is zajlik az élet. Dávidnak a pótlások és az edzések. Dominak pedig visszatért az életébe a dobolás és a szolfézs (már kapott egy ötöst dob órán). Az edzésekkel kicsit bajban voltunk, vagyunk. Na nem azért, mert nem szeretné, hanem mert leginkább nem ér oda. Hétfőnként majdnem negyed négyig van suliban, hat órája és egy matematika szakköre van, így teljességgel kizárt a háromnegyed háromkor kezdődő edzés. Kedden és szerdán hat órája van, negyed három előtt öt perccel csengetnek ki, így éppen csak egy fél órája lenne odaérni, átöltözni és vízre szállni, de bárhogyan is próbáltuk, tömegközlekedve ez egy lehetetlen küldetés. Nagyszülői segítséget kértünk ezekre a napokra autós fuvarral, így talán áthidalható lesz a szűkös időkorlát. Nem unatkoznak ők sem, de esténként mi sem. Immáron két lurkó leckéit és házi feladatit kell ellenőrizni, kikérdezni amikor szükséges és persze mindeközben még a két legkisebb poronty igényeit is kiszolgálni. Azt hiszem ez az igazán mission impossible. Mert persze, hogy szeretném, ha mind a négyen maximálisan megkapnák mindazt a törődést, ami jár nekik, amit megérdemelnének és, hogy mindenki lelkivilága rendben legyen, de mostanság azt érzem, hogy kénytelenek vagyunk a kompromisszumokra, mert mind a négyre egyformán és egyszerre figyelni úgy, ahogyan igényelné.... hát nem igazán sikerül. Persze tudom, hogy ha beáll a rend és megszokjuk az új helyzetet, akkor sokkal könnyebb lesz és mindenkire több idő jut, de biztosan elég? Csak ne lennék ennyire maximalista :) mert amíg mosolyognak és egymást túlkiabálva mesélnek, beszélnek, addig talán nincs nagy gond.

Most éppen háromnapos bicajtúrán vannak a Balaton északi partján. Hallhatóan nagyon jól érzik magukat :)

Szülői

Mindjárt kettő is és átfedéssel egyszerre. Közben négy kiskorú otthon négyesben. Izgi nem? Mondjuk zseniálisan elvannak egymással, az más kérdés, hogy utána van mit rendbe tenni játékosztályon :) Főleg, hogy három órás volt...

Domiét még párosan kezdtük. Szerintem zseniális hagyomány, hogy az első szülői értekezleten minden tanár bemutatkozik a szülőknek. Azon túlmenően, hogy legalább van kihez kötni egy-egy tárgyat nagyon fontosnak tartom, hogy így tudjuk azt is, mik az elvárások, ki hogyan kér számon, és hogyan jutalmaz, ne adj büntet. Azt hiszem ez nagyon szimpatikus volt számunkra. És a maga furcsasága is ott volt, hogy azért akadtak, akik még engem is tanítottak, így a követelményeik annyira nem okoztak meglepetést számomra. De mennyire más ott ülni a régi padokban immáron szülőként, ráadásul duplán érintetten...

Sok-sok információ zúdult ránk. És bár elmondhatom, hogy továbbra is azt gondolom, hogy sikerült a fiúk számára a legjobb megoldást megtalálnunk, és igazán jó kezekben vannak (Domi az elkövetkező nyolc, Dávid pedig öt évben), azért elszomorít az a helyzet, ami az oktatásban az elmúlt hónapokban történt.

És ez közelről sem iskola probléma szerintem. Nincs tankönyv, legalábbis az ingyenes tankönyvre jogosult gyerekek nem minden könyvet kaptak kézhez és a pótlásukat a központi tankönyvellátó október 15-ére ígérte. Ez szerintem vicc. Nálunk ez még inkább érződik, mivel Dávidot a szokásos határidőkön túl csatlakoztattuk az iskolához, így első körben, bár jogosult lenne ingyen tankönyvre, mégis az volt a felállás, hogy meg kell vásárolnunk a könyveit. Az iskola segítő szándékát jelzi, hogy azt tanácsolták, kérjünk róla ÁFA-s számlát az intézményfenntartó nevére és ők mindent elkövetnek, hogy ezt a pénzt visszakapjuk. Aztán egy kis jogszabály változás következtében mégis módjuk nyílt pótrendelést benyújtani, így a még meg nem vásárolt könyveket megrendelték számunkra. Na ezekből még semmink nincs.

És még sorolhatnám hosszan az új rendelkezéseket, amik nem könnyítenek az életünkön. Szerencsére a gimnáziumokra nem vonatkozik a délután négyig tartó iskola, de mégis kaotikus a helyzet. Új diákigazolvány hiányában ugyanis nem tudják a fiúk igazolni, hogy ők igen is gimnazisták, így ha egy rendőr igazoltatja őket, akkor csak a korábbi általános iskolai igazolványukat tudják bemutatni, amivel ugyebár visszaviheti őket a rendőr a korábbi iskolába. Áthidalandó egyenlőre én írtam nekik igazolást, kérdés megfelelne-e. Mindenesetre már elindult az új diákigazolvány kérelmünk, holnap le is adjuk az okmányirodai adatlapot hozzá. Remélem sikerül mellé igazolást vagy ideiglenes diákot is kapnunk...  

Azon túl, hogy azt gondolom, hogy az új rendelkezések sok szempontból lehetetlen helyzetbe hozták az iskolákat és a pedagógusokat, utolsó percben átírandó tantervvel, és a kapcsolódó elképesztő bürokráciával, azt hiszem nem lehet okunk panaszra. Csodálatra méltó volt a még mindig látszó lelkesedés, hogy értéket teremtsenek, tudást adjanak a gyerekeknek és egy jó közösséget alkossanak számukra számtalan programlehetőséggel és a hagyományok ápolásával. 

Csak, hogy mindjárt egyet említsek, még a hónapban háromnapos bicajtúrára mennek a Balaton északi partjára programok elképesztő kavalkádjával. Ugye nem kell mondanom, hogy lelkesek ? :)

Évnyitó

Elérkezett a nagy nap.

Nem mondom, hogy nagyon várták, de azt igen, hogy érdeklődéssel tekintettek elé, egy kis természetes kíváncsisággal, félelemmel karöltve. Érthető. 

Domi egy jó kis közösséget hagyott maga után, bár nem volt mindig és minden tökéletes, de szeretett az általános iskolába járni és szerintem nyugodtan elmondható, hogy sok kis haverja volt. Kitűnő eredménnyel végezte mind a négy évet :) Persze, hogy izgult kicsit, mi vár rá, milyenek lesznek a többiek és a tanárok, milyen lesz az új iskola, fogja-e szeretni, tudja-e tartani a lépést. És persze izgalommal várta, hogy megkapja az iskolai kitűzőjét ünnepélyes keretek között az évnyitón. 

Dávid egészen más. Nem mondom, hogy nem voltak haverjai és azt sem, hogy rosszul érezte magát az általánosban, de nála az ő érdekei kívánták azt, hogy ha lehet váltani váltsunk, hiszen így fejlődik, tanulhat, és még esélye van a felzárkózásra  is, illetve arra, hogy lássa (ne csak tudja tőlünk, illetve ne csak érezze a kapott családi értékek alapján) egyáltalán nem ciki jól tanulni. Kíváncsiság benne is volt a suli iránt és persze szerette volna látni milyenek a többiek, befogadják-e nyolcadikban egy már három éve csiszolódó közösségbe. 

Mentünk velük. Szerencsére Dávid leendő osztályában nyitottak voltak a gyerekek, beszélgetni kezdtek vele, így apa csatlakozott hozzánk a kicsiknél, a leendő ötödikeseknél (akik ebben az iskolában elsősök, és mégsem). 

Számomra különösen megható volt az évnyitó ünnepély, hiszen én is ebbe a gimnáziumban töltöttem gimis éveimet, bár akkor még nem nyolc osztályos rendszerben. Furcsa és mégis öröm volt újra itt hallgatni a Himnuszt és az igazgatói megnyitót, látni, ahogyan mindkét kisfiam ott áll és most ez nekik szól. Domit, amit a nevét hallva kiment és a leendő végzősöktől megkapta a kitűzőt. 

Az igazgató néni pedig megnyitotta az iskola 133. tanévét. Elképesztő. Múlt, hagyományok, emlékek és a jövő.

... és egy 5.b osztály...

Szeptember

Itt az ősz... 

Nem kizárólag a dátum miatt. Holnap reggel beindul újra az őrület a maga zajos forgatagával, színeivel, rohanásaival. Reggel évnyitóra megyünk. Igen megyünk, mivel mindketten új suliban kezdik a tanévet. Domi kicsit könnyebb helyzetben azáltal, hogy az osztályban mindenki új lesz, az iskola is mindenki számára az új, ismeretlen varázsával rendelkezik. Dávidnak nem lesz ilyen könnyű a váltás, hiszen ő nyolcadikba kerül be egy új iskolába, osztályba, ráadásul az általános iskola helyett egy gimnáziumba. És bár most hétvégén az  időjárás még elkényeztetett minket, sütött a nap és meleg volt, azért már lehetett érezni, hogy ez már nem a nyár melege. Egyre korábban köszönt be az esti sötétség és reggel is már sötétben csörög a vekker. Azt hiszem nem lesz könnyű a visszarázódás senkinek. Gyors ébredés, reggeli, minden motyó, táska felpakolása és irány a napi hosszú menet a suliba, edzésre, külön órákra. Majd esténként a harc a kész leckékért, vagy legalábbis azok számonkéréséért. De persze ennek az időszaknak is meg lehet találni  a maga szépségét a rohanó hétköznapokkal együtt. Jó lenne, ha szép hosszú ősz lenne sok napsütéssel, hogy élvezni lehessen a sétákat a színes falevelek között, gyűjtögetve a gesztenyét, mogyorót, és a természet egyéb kincseit.

Egy hosszú, "forró" nyár margójára...

Lassan itt a szeptember és indul újra az őrület. Pontosabban részben már holnap elkezdődik, hiszen újra mennek oviba a legkisebbek, újra lesz délutánonként edzés, Dávidnak össze kellene kapnia magát, hogy a gimis pótlásokban utol érje magát, és lassan beszerzésre kerültek a füzetek, új táskák, tolltartók és belevalók. Hasonlóképpen állunk a tankönyvek jó részével is :(, bár szerencsére egy részüket tényleg ingyen fogjuk kapni, így azokat, ha minden csillagállás megfelelő lesz pénteken vehetjük át az új iskolában.

De az elmúlt hónap tényleg nyár volt. És nem csak az időjárás tekintetében. 

A magyar bajnokság után kezdetét vette nálunk itthon is a nyár. Leginkább azért, mert végre együtt voltunk hatan. Amikor iskola van, akkor persze ez elég gyakori eset, de valakinek valaki ilyenkor mindig hiányzik. Vagy azért mert tanul, vagy mert már alszik, vagy dolgozik, vagy edzésen van. Ritka az a hétvége is, amikor igazán önfeledten tudunk hatan mókázni. Azért akkor sincs panasz, de már igencsak ránk fért egy kis lazulás. A fiúk ismét összekovácsolódtak kissé, na nem a két nagy és a két kicsi egymással ( :( ), leginkább négyen :). Imádom nézni, amikor cinkosan játszanak négyen, vagy akár kettecsként, amolyan egy kicsi - egy nagy párosításban -és bár időnként szeretném, ha a két nagyobb (és olykor a két legkisebb) legalább úgy csinálna, mintha tényleg testvérek lennének és a nagyobbak pedig tényleg idősebbek -   mindenki boldogan nevet, mókázik, élvezi a szabadságot. A szó szerinti szabadságot. Amikor nincs ovi, nincs suli, nincsenek házi feladatok, nincs lecke, nincs edzés, ellenben van móka, kacagás, mérhetetlen mennyiségű palacsinta, paradicsomleves, játék, pancsolás, séta, rohangászás, csetepaté, békülés és minden sérelmet elfelejtünk fél pillanat alatt. Játék volt bőven, és még sok minden más. Nem tudom mennyit jártunk, sétáltunk, de szerintem nem túlzás, ha azt mondom legalább 50 km került a lábainkba az elmúlt hetekben és még csak el sem fáradtunk igazán, bár altatni esténként nem kellett senkit sem. Az időjárás is igazán kegyes volt hozzánk, igazi forró nyár volt az elmúlt időszakban.

Moziztunk is hatosban, megnéztük a Planes - Repcsik című filmet. Olyan cukik, amikor az előzetesek alatt még Patyi szorítja a kezeit a fülére, hogy túl hangos, azután pedig amikor magával ragadja őket a történet, mindenről elfelejtkeznek.

  

Persze lettek volna feladatok is, amikből van amit sikerült teljesíteni és előfordul olyan is, amit bizony még nem tudom, hogy van-e esélyünk megvalósítani. Aminek minden porcikámban örülök, hogy Domi olvas. Sikerült megint találni egy sorozatot, ami magával ragadja és ha arról van szó, akár egy nap alatt kiolvas egy közel kétszáz oldalas könyvet. És látom, hogy élvezi, beleéli magát, átéli a története, miközben önfeledten olvas. Ez nem más, mint az Egy Ropi naplója sorozat. Nem túlzás azt állítani, hogy mind az öt kötetet kiolvasta alig két hét leforgása alatt. Emellett kiolvasott még másik három könyvet, a 39 kulcs sorozat első három kötetét is és persze a kötelező olvasmányon is túljutott, A Pál utcai fiúkat is kiolvasta. Azt hiszem elmondható, hogy teljesítette a nyári házi feladatát, amit beiratkozáskor kapott, hogy olvasson sokat és a legkedvesebb könyvről készítsen egy tíz perces kiselőadást. Dávid... Hát... Na ő nem teljesítette a feladatait és nem is tudom mennyivel fog végezni a tanév kezdetéig. Angol szintfelzárkózás, latin, olvasás... Még mindig nem szeret olvasni, és még mindig nem sikerült megtalálnom a kulcsot ahhoz, hogy megszerettessem vele. Pedig igyekszem.Dr. Csont rajongó, majd meg halt, hogy kapjon valami ilyen témájú könyvet, hát persze, hogy rohantunk és vettünk, méghozzá nem is akármit. Virals- Fertőzöttek címmel megjelent a Dr. Csont filmek alapjául szolgáló könyvsorozat szerzőjétől az első ifjúsági regény. Az írónő törvényszéki antropológus, mint Dr. Brennan. Szóval itt is minden adott volt, hogy hátha... De még ezen kívül is voltak próbálkozások, Twighlight, Az éhezők viadala, Calderon, és még sorolhatnám. A 39 kulcs sorozat első kötetébe is belefogott, de... 

De hát még van egy hét :)

Aztán pedig ismét fenekestől felfordul az élet. Új iskola mindkét nagyobbnak, edzések és ha minden igaz, akkor már nem együtt. Tömegközlekedés. Új osztályok, kapcsolatok.  :)

Ősz :( Remélem még lesz Indián nyár...

Edzések...

A táborozások óta ismét edzések zajlanak a mindennapokban, immár mindketten koptatját az evező lapátokat. Azt hiszem az edzőtábor hatása megmutatkozik, hiszen Dávid átkerült a jobbik csoportba az időre evezés után. Az egy hét alatt közel egy percet javított a szintidőn. Sőt most kilátásba került, hogy a bürokrácia engedi, akkor indulhat a Magyar Bajnokságon :)

Jobbagyféltekés rajztábor

Domi nem ment edzőtáborba, de semmiképpen nem szerettük volna napi elfoglaltság nélkül hagyni őt sem. Ötleteltünk. Persze az utolsó percekben találni valamit, ami megfizethető, teljes programot és ígéretes elfoglaltságot kínál, nem egyszerű feladat. De mi szeretjük a kihívásokat. Már rég óta kacérkodtam a jobbagyféltekés rajzolással. Sokat és jókat olvastam, hallottam róla. Elkezdtem keresgélni. Ekkor akadtam Gombás Mónika rajztáborára Budaörsön. 

A fiúk már kicsi korukban is sokat alkottak velem, szalvétáztunk, gyurmáztunk, festettünk. Rajzolni velem ugyan nem rajzoltak, mert az nekem nem megy (na majd most Domi jól megtanít), de apa zseniálisan rajzol. A rajzolás, alkotás szeretete tehát adott volt. Megkérdeztük mit szólna ehhez a programhoz. Érdekelte és utólag az is elmondhatom, hogy élvezte is. Olyan rajzok kerültek ki a keze közül, hogy csoda. Ha nem látom, el sem hiszem, hogy ezeket ő rajzolta.

Szuper program volt, bár fárasztó, de ajánlani tudom csak. És bár először úgy tűnt, hogy a lányok lesznek túlsúlyban, azért szép számban voltak fiúk kicsitől egészen a felnőttekig.

Ló - ami fejjel lefelé készült :)

A rózsa, amit állítólag nekem rajzolt :)

A fő mű

Edzőtábor

Az idei év nem igazán kedvezett az edzésre járunk rendesen és rendszeresen elveinknek. Kezdetben Domi felvételijei, majd egy kiadós betegség gátolta az edzéseket. Májusban azután jött a nagy csavar, amikor is kitaláltuk, hogy mi lenne, ha Dávidot is megpróbálnánk egy "rendes" iskolába beíratni. Persze, mint ezt már írtam, ez nem kis feladat elé állította őt és minket is. Így az edzések ekkortájt is mostohagyerekeink voltak. Így nem meglepő, hogy fejlődés nem mutatkozott a fiúk teljesítményében. Persze azért ehhez nem kis mértékben ők is hozzájárultak a nincs kedvem, nem teszem oda magam, ehhez én béna vagyok hozzáállásukkal.

Elkezdődött a nyári szünet, napi két edzés és valami történt. Legalábbis Dávid elkezdett kicsit jobban teljesíteni. Amikor jött az első levél az edzőtáborról, még a kérdőjelesek között szerepelt, majd pár nap múlva kiderült, hogy ha jó időt megy, akkor mehet.

És bár mikor könnyű az utolsó pillanatban előteremteni egy tábor költségeit, a szükséges felszerelést, úgy gondoltuk, hogy mégis biztatjuk, mert jót tenne neki. És sikerült. Azt hiszem, hogy a nehézségek is megérték, így utólag, hiszen egészen más emlékekkel tért haza, mint hajdan a kenus edzőtáborokból.

Már a körülmények is fényévekre voltak a korábbi tapasztalatoktól, hiszen most egy 3*-os szállodában töltötték a hetet. Végig azt mesélte, hogy finom volt az étel, amit kaptak, ráadásul napi két meleg étkezéssel, ami nagyon fontos, amikor ennyi energiabefektetéssel járó, fizikai megterhelés éri őket szinte egész nap. Jól érezte magát, cseppet sem hallottuk a hangján, hogy jönne haza, vagy rosszul érzi magát. A társakkal is remekül megtalálta a hangot, szórakozásban sem volt hiány a héten. Ha pedig kicsit elvetették a sulykot (mert hát a fiúknál ugyebár ez néha megesik), a kollektív büntetés pillanatok alatt megtette hatását. Ádám is "jó fej" volt, benne volt minden buliban, "még ping pong-ozott is velünk" :)

A vízen nem lazsáltak. Sokat és nagy távokat eveztek, Dávid elmesélési alapján a napi 20 km a kezükbe került.

Az egyik legnagyobb élmény a leevezés volt. Nem busszal, vonattal, autóval jutottak el az edzőtáborba, hanem leeveztek a Dunán. Ehhez zsilipelni kellett Csepelnél, ami érdekes kaland volt. Délre értek a táborba  leevezve a 30-40 km távolságot.

Szerintem jövőre nem kell nógatni, hogy kicsit is teljesítsen, mert már a buli kedvéért menni akar majd.

Egy edzőtábor és egy másik

Domi lemaradt róla, de lévén egy éve ülnek kajakban, ráadásul nagyon rosszul eszik még mindig, ez nem okozott akkora szívfájdalmat, nekem legalábbis. De fejtörést annál inkább. Dávid beevezte magát a keretbe az utolsó héten nyújtott javuló teljesítményével, így ő most az edzőtábor vendégszeretetét élvezi. De Domi sem maradhatott program nélkül. Kerestünk, azután a véletlen hozott megoldást. Már írtam, hogy találkoztunk Dávid egyik leendő osztálytársával és szüleivel a füzetek csereberélése miatt. És mivel nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, valamint a hangot is nagyom megtaláltuk egymással, így egy-egy ilyen alkalommal más dolgokról is beszélgettünk. Így hallottunk egy budaörsi művészeti táborról.Ott pedig jobbagyféltekés rajztanfolyamról. Olvastam már erről korábban is, sőt többször gondolkoztunk is rajza, hogy milyen érdekes, de valahogyan eddig kimaradt a lehetőségek tárházából.Gondoltuk próba cseresznye, hiszen rajzolni eddig is szeretett...

Egyikük Szigetszentmártonon evez, másikuk Budaörsön rajzol :)

Nyílt nap volt a Fényműveknél :)

Gyereknap alkalmából ismét nyílt nap volt a Fényműveknél, Bálintnál. A fiúk annyira várták, mintha legalábbis egy nagy doboz játék került volna az asztalra. Szeretik a stúdiót és a fotózás közbeni mókát. Most kicsit újítottunk, hiszen csak ők mentek be a villámfotózásra. 

Remek fotók születtek :) Egy kis ízelítő---

Beiratkozás(ok)

Szerencsére mindjárt kettő is volt belőle :)

Domi amúgy rendesen meghirdetett időpontban kitöltetendő papírokkal amik még az értesítés a felvétel sikerességéről című levél részei voltak. És egy olyan tanárnő lesz az osztályfőnök, aki még engem is tanított sok-sok évvel ezelőtt és nagyon szerettem. Vajon lesz még olyan tanár a Dominiket tanítók között akit én is jól ismerek? Mindenesetre kapott egy szép tartalmas házi feladatot a nyárra, listát kell készítsen a nyári olvasmányairól és a leginkább tetszőről egy tíz perces kiselőadással kell felkészüljön. 

Nagyon örültünk annak, hogy a heti egy úszás a torna óra keretén belül továbbra is megmarad és a színvonal is garantált a Darnyi Tamás nevével fémjelzett úszóiskolában. A magas óraszámú nyelvoktatás, az osztott óraszámban tanított testnevelés, matematika és nyelvtan és informatikaoktatás az első négy évben szintén jó alapokat garantál. Érdekes újdonság lesz számunkra a latin hetedik és nyolcadik évfolyamon, amit Dávidnál mindjárt ki is próbálhatunk már nyáron. Akinek pedig a választott pálya tekintetében szüksége lehet rá a későbbiekben az a további években is tanulhatja tovább választott tantárgyként. A második nyelv tekintetében pedig van három négy évünk még dönteni.

Nagyon tetszik, hogy kártyás beléptető rendszer illetve e-napló működik az iskolában. Ez szerintem leginkább a beléptető rendszer fontos a mai világban. Jó tudni, hogy tényleg megérkeztek és mikor távoztak a gyerekek. 

Dávid beiratása is megtörtént és bár érdekes információként szolgált számunkra, hogy a tankönyveit a késői átigazolás miatt nekünk kell beszereznünk iskolán kívül, de a segítőkészség az iskola oldaláról azt hiszem maximális, hiszen minden információt és tanácsot megkaptunk ahhoz, illetve a segítő kezeket is, hogy megpróbálhassuk érvényesíteni a beszerzést követően az tankönyvekre való ingyenes jogosultságot.

Ő már nem jár úszni, viszont rá is várnak érdekes megmérettetések és újdonságok rendesen. Nyáron ismerkedünk a latin nyelv szépségeivel, ősztől mozi és médiaismeretet is tanulni fog, ráadásul ismét visszacsöppen az ókori történelembe, mégpedig nem is akárhová, Rómába :) Angolból azt hiszem fel kell kötnünk a nadrágot, de ennyi kihívás azt hiszem belefér. 

Ráadásul ő már megkapta a mágneskártyás belépő kártyáját és az iskolai kitűzőjét is, hiszen ő nem ötödikes (elsős) lesz a gimiben.

Kapnak nyakkendőt majd augusztusban és lesz iskolai egyenpoló is :)

Egy hosszú hosszú nyár elején...

Na jó, mire idáig jutottam, hogy megírjam az elmaradt bejegyzéseimet, és időrendben eljutottam az utolsó tanítási napig, addigra már itt van a szünet kellős közepe.

De a napló mivoltának megőrzése érdekében azt hiszem, hogy nem maradhat ki a nyár megtervezésének dokumentálása sem.

Azt hiszem, hogy nem sokan tudják azt mondani, hogy a nyarakat megoldani egy könnyed és villám feladat. 11 hét nagyon hosszú idő. Ráadásul nincsenek benne megszakítások, ez bizony folyamatos fejtörést okozó feladat. Nem csak amiatt, mert hol legyen a gyerek, nálunk mindjárt négy, hanem szerintem elsősorban azért, hogy tartalmas is legyen a szünidő, legyen hol és mivel eltölteni a napokat, feltöltődniük és újult erővel nekivágni majd egy újabb tanévnek, ami valljuk be idén bizony feladat elé fogja állítani a fiúkat. Új közösség, új iskola. Gimnáziumi mivoltából adódóan már komolyabb feladatokkal és kötelezettségekkel.

Szerettük volna, ha nem a szobában, négy fal között töltötték volna el ezt a 11 hetet a fiúk és nem is csak a mi és a nagyszülők tűrőképességét próbára téve. Így aztán tervezés előzte meg a szünetre szóló utolsó kicsengetést.

A kicsik szerencsés helyzetben voltak, hiszen az ovi majdnem végig üzemel, így tulajdonképpen számukra adott volt a társaság és a jó környezet a nyári szünidő idejére is. Talán most már a nagyokkal is ott tartunk, hogy ha éppen nincs, aki a nap 24 órájában felügyelje minden léptüket, akkor is remekül boldogulnak, szépen közlekednek egyedül a bejáratott útvonalakon. Szerencsés sportágat űznek, hiszen a kajakozásnak most van a szezonja, így ők tulajdonképpen egészen augusztusig napi két edzéssel, edzőtábor lehetőséggel már több hétre elfoglaltságra lelnek. De. Idén ez is kicsit képlékeny volt és nem igazán lehetett nagyon előre tervezni. A téli alapozó edzésekből Domi maradozott ki többször a felvételi miatt, a szezon indultával pedig Dávid került hasonló cipőbe szintén a felvételi miatt. Így egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz idén edzőtábor is. Azért alapvetően biztosítva volt a mozgás lehetősége és a társaság számukra is egészen augusztusig. És nem szabad elfelejtkeznek a sok kis haverről sem, akik már szintén várták nagyon a szünidőt, hogy végre leckementesen bulizhassanak nagyokat.

Augusztusban pedig majd jöhet három hatosban eltöltött hét, na jó majdnem, mert apa bizony nem tud három hétre elszabadulni, de mivel augusztus 20 idén keddre esik így majdnem két és fél hétre ő is mienk lesz :).

És már újra itt is lesz augusztus utolsó hete, amikor ismét van már ovi, edzés és gőzerővel készülődés az újdonságokra, az új iskolára.

És ha már a nyár elejénél tartunk volt nekünk beiratkozásunk is. Egyszerre mindjárt kettő :)

De erről majd külön emlékezem meg.

tervezés, hol legyen a négy gyermek

A siker következményei

Megdolgoztunk a sikerért. Azt hiszem joggal írhatom többesszámban, mert igazi csapat munka volt. De azt hiszem, hogy megérdemelte a lehetőséget Dávid és a sikerért is megdolgozott, még akkor is, ha morgott, dühöngött közben. 

Most is szokott morogni :) De most leginkább amiatt, hogy a szeptemberig tartó időszakra azért kaptunk egy kis feladatot. Na jó, nem is annyira kicsit, de azt tudjuk, hogy hosszú távon mindenképpen megéri a fáradozást. 

Az egyik kisebb feladat az, hogy az angolt tovább kell fejleszteni és szavakat kell tanulnunk a nyár folyamán. Kaptunk hozzá szótárfüzetet, támpontokat és segítő kezeket :) Az tény és ezt valahol tökéletesen tudtuk is, hogy a gimiben a nyelvtanítás egészen biztosan sokkal profibb és intenzívebb, mint a mi általános iskolánkban volt. Ettől függetlenül tulajdonképpen ezen felül, minthogy a mi tananyagunk és a gimis tanagyag közötti szókészletet pótolni szükséges, nagy gond nincsen. 

A nagyobb falat azt hiszem a latin. Ugyanis a mi giminkben hetedik és nyolcadik évfolyamon latint is tanulnak a gyerekek. Na már most nekünk ezt az évet kell megpróbálnunk bepótolni nyáron.Kaptunk szintén könyvet, füzetet, tankönyvet. A kislány pedig, aki egyébként Dávid osztálytársa is lesz jövőre, megígérte, hogy ha nagyon elakadnánk, akkor szívesen segít. 

Egy szó mint száz.... nem kis faladataink vannak és bizony néha meg kell harcolnunk azzal, hogy bizony ezen a nyáron akad egy kis tanulandó is, de valahol azért Dávid is tudja, nem csak mi, hogy mindez az ő érdekeit szolgálja, amúgy pedig nem is olyan nagy gond, ha fejlődik az angol tudása iskolán kívül is :)

Emellett Domi is kapott házi feladtot a nyárra beiratkozáskor. A kötelező olvasmányon túl, amit persze Dávid is megkapott, mindkettőjüknek listát kell vezetnie az elolvasott könyvekről. Dominak pedig egy 5-10 percek bemutatót is kell készítenie a legkedvesebb nyári olvasmányáról.

Hát ez utóbbi annyira még nem a szívük csücske, de az az igazság, hogy ha már leülnek és olvasnak és esetleg az még tetszik is, akkor Domin már határozottan látszik, hogy még élvezi is, bár igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy az ellenkezőjéről próbáljon meggyőzni bennünket. A Pál utcai fiúk mellett most a 39 kulcs sorozat köteteit olvassa. Dávid pedig mivel Dr. Csont rajongó, most megkapta az írónő kamaszoknak szóló regényét, és látszólag szívesen bújja a sorokat. Nálunk ez már haladás. Neki Kosztolányi Aranysárkánya a kötelező olvasmány.

Siker :)

SIKERÜLT

FELVETTÉK

GIMIS MIND A KETTŐ

:)

(azt hiszem gőzerővel tanulhatjuk a latint nyáron)

izgalmas kaland lesz :)

Újabb felvételi

Mint írtam, alig két hetünk volt a felkészülésre, viszont a felölelt tananyag annál sokrétűbb és több volt.

Nem is tudtuk nagyon hová nyúljunk és mire készüljünk, mindezt úgy, hogy közben a suliban is minden nap dolgozat, hol ebből, hol abból. A nyelvtanban nagy segítség volt Györgyi néni, az angolban Janka , a matek területén én vettem kezelésbe Dávidot, Törit (miután villámtempóban összeszedtem neki a tananyag lényegét) apával nézték át, irodalmat pedig szintén Györgyi nénivel beszélték át, de itthon tanultuk együtt.

És a napok villámtempóban múltak és követték egymást és nagyon gyorsan elérkezett a megmérettetés napja.

Nem volt könnyű helyzetben Dávid, jó két órán keresztül mindig az adott tárgyat a "leendő" osztályban tanító pedagógussal beszélgetve tekintettek át.

A beszélgetések alatt talán egyedül az angol esetén éreztük azt, hogy izgult nagyon - amire egyébként számítottunk is, hiszen mint írtam egyrészt elég sok rossz élmény kötődik hozzá, másrészt azt látatlanban is tudtuk, hogy van színvonal béli különbség a két iskola nyelvoktatásában, nem is kicsi.

Várakozással tekintettünk az eredmény elé, bár azért bizakodóak voltunk, hiszen nagyon poztív légkörben zajlott a délelőtt.

Igazából nem is tudom, hogy mi a nehezebb. Különbözeti vizsgával felvételizni, vagy a hagyományos felvételi eljárás keretein belül bekerülni egy jó középiskolába. Így utólag azt hiszem, hogy mindkettőnek meg van a maga nehézsége. A rendes felvételi eljárást is megtapasztalva tudjuk, hogy sok az okos kisgyerek, aki versenyhelyzetben is tud nagyon jól teljesíteni, és bizony nem nevezhetőek könnyűnek a feladatsorok. De azt is tudom, hogy ez sem volt könnyebb. Egyrészt nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre a felkészülésre, és sokkal szélesebb körben kellett számot adni a tudásról. Ugyanakkor Dávid szempontjából és őt ismerve azt hiszem, hogy ez a fajta kötetlenebb, közvetlen visszacsatolású beszélgetős megoldás pozitívabb volt minden szempontból. És aminek most is nagyon örültem, hogy nem érezte rosszul magát a beszélgetések során, így bármilyen eredmény is születik, nem marad rossz emlék.

Ha pedig sikerül, akkor biztosan nem lesz egyszerű nyarunk, hiszen mi eddig nem tanultunk latinul, és bizony egy év latint be kell pótolnunk a nyáron és persze az angol szintet is biztosan feljebb kell tornáznunk. Ugye sikerül?

Egy felvetés...

Miközben gőzerővel dolgoztunk Dávid jegyeinek javításán, Györgyi néni felvetette azt a gondolatot, ami már amúgy is motoszkált a fejünkben, de valahogy nem tudtuk megtenni a kezdő lépést, kellett egy kis löket.

Hogy mi is volt ez a felvetés?

Tulajdonképpen arról beszélgettünk korábban, hogy szerintem a gyakorlás hiánya miatt tart ott Dávid ahol és ahogy, mert emlékeim szerint, amikor én tanultam a mondatelemzést, akkor nekem tele volt a füzetem és mondatokat elemeztünk tonna szám, egyre több mondatrész felismerésével. Nem tévedtem, mert Györgyi néni szerint is üres volt szinte Dávid füzete. Azt is mondta, hogy szerinte nem Dávid képességeivel van a probléma és jót tenne neki, ha elhoznánk és megpróbálnánk keresni egy másik iskolát, ahol vagy sokkal inkább felkészítik a gyerekeket a felvételire, vagy pedig már egy középiskola, különbözetivel. Egy szó, mint száz, a felvetése az volt, hogy érdemes lenne Dávidot is beíratni egy középiskolába.

Erről beszélgettünk Györgyi nénivel pénteken és elindult egy kisebb lavina. Hétfőn tornaórán történt egy kis "baleset". Szép sérülés Dávid hátán. Szerdán reggel pedig beszélgettünk a tanító nénivel, hogy mégis mi volt a gond. Elég érdekes választ kaptunk, bár ekkor még olyan nagy kérdőjelek nem ugráltak a fejünkben. Kiderült, hogy azért sikerült fellökni Dávidot, mert a gyerekeknek az a baja vele, hogy nem vesz részt a rendbontásban, sőt. Majd ezt a beszélgetést folytatni próbáltuk csütörtökön az osztályfőnökkel, amikor megszületett a döntésünk is. Igazából nagy különbség nem volt a két történet között, csak éppen az nem volt túlontúl megegyező a mi nézeteinkkel, hogy meg kellene verekednie a fiúk közötti rangsorban elfoglalt helyéért. Dávid pedig ezt nem tette, hiszen azt tanítottuk neki, hogy nem verekedéssel kell megoldani a problémákat, ha pedig mégis idáig fajulna valamiért a helyzet, akkor azért vannak ott a pedagógusok az iskolában, hogy ilyen esetben nyugodtan forduljon hozzájuk segítségért. Amit ő meg is tett, de ettől vált céltáblává. A hab a tortán az volt, amikor megkérdeztem, hogy OK. ha holnaptól megverekszik a rangsorért, akkor ez a probléma megoldódik? és ugye természetesen a tanárok is így fogják kezelni ezt és ő ezért nem fog intőt kapni? A válasz pedig az volt, hogy hát egy igazgatói intőt le kell nyelni ennek érdekében. Hetedikben, illeve nyolcadik elején, amikor is felvételizni készülünk. És ezek igenis számítanak.
A fenti előzmények megadták a löketet, hogy mi lenne ha tennénk egy kísérletet. Telefon telefont követett és született egy időpont a különbözeti vizsgára. Alig röpke két hetünk volt az időpontig és talányos feladvány a számonkérés módjára. Alapvetően szóbeli meghallgatásokra kell készülni az öt fő tantárgyból, mint matematika, irodalom, nyelvtan, történelem és angol nyelv. A kért anyag a hetedik osztályban általa tanult és elsajátított tananyagból történő beszámoló, az az a saját tanulmányokról kell majd számot adnia Dávidnak.

Angol és magyartanár kerestetik

Pedig még csak hetedikes. De egyszerűen bármit is tettünk itthon, nem jutottunk egyről a kettőre, na szerencsére azért nem szó szerint, de kettőről a háromra már inkább. Így egy kedves tanító néni ismerősünkhöz fordultam, hogy segítsen valamilyen megoldást találni a problémára. Így kerültünk Györgyi nénihez és Jankához. A nyelvtanon nagyon szépen látszott a javulás és azért az sem mellékes, hogy nem teljesen Dávid volt a ludas, mert két hét után már négyeseket kapott arra, ami korábban legjobb esetben is csak kettesre sikeredett. Így év végére nagyon szépen kijavította a nyelvtan jegyet. Az angollal már nem volt ilyen szerencsék, bár erről közel sem Dávid és Janka tehet, inkább a teljesen működésképtelen tanár és diák viszony volt az ok. Jankának hála Dávid rengeteget javított, de amikor egy szimpla kérdésre, miszerint: "Edit néni, kijavította a dolgozatokat?" olyan választ kapott, hogy: "mit érdekel, úgyis egyes lesz" tulajdonképpen nem hiszem, hogy sok kommentet kell hozzáfűzni. De ettől még a projekt a projekt és örök hála mindenkinek, aki segítségünkre volt ebben, és a továbbiakban is.

Vizsgák

A mi iskolánkban van egy szokás. Szerintem nem rossz, bár a megelőző napok nem mindig kellemesek. Vizsgáznak a gyerekek 4., 6. és 8. osztályban év végén, mintha érettségi lenne. Idén Domi volt soros, lévén negyedikes volt. Négy év anyaga (majdnem) négy tantárgyból. Olvasásból Kincskereső kisködmön, nyelvtanból szinte minden, matematikából nem kevésbé és környezetből Magyarország és minden ezzel kapcsolatos témakör. Azt hiszem remekül teljesítettünk, hiszen három ötös lett és a negyedik négyesről sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy az nem lehetett volna ötös. A két teljesen írásbeli vizsga ötös lett, mind a nyelvtant és mind a matematikát remekül csinálta Domi. A környezet vizsga szintén ötös lett :), szóbeli és egy kicsi írásbeli feladatokkal. Az olvasásra Domi azt mesélte, hogy mindent tudott, végig jelentkezett és minden kérdésre jó választ adott. A szóbelin ugyebár visszacsatolása is volt a válaszok után, így azt hiszem lehet hinni a mondottaknak. Hogy hogyan lett négyes? Nem tudom és nem is jártam igazán utána, mivel a jegy bár az év végi jegy harmadát tette ki, nem nagyon osztott és szorzott, hiszen minden egyéb olvasás jegye ötös volt egész évben.

Gratula Domi, nagyon szépen teljesítettél :)