2012. május 1., kedd

Budai Vár

Miután napokon keresztül volt bicaj és motor, mi pedig kirohantuk magunkat a kicsik után, hogy egy két kicsit életveszélyes helyzetben kéznél legyünk, ma egy csöppet pihentetőbb programot eszeltünk ki. Rég jártunk hatosban a várban. Legutóbb ketten sétáltunk egy nagyszülős délután. Ma pedig remek idő volt délután egy kis sétára. Felpattantunk hát a villamosra és irány a vár...

2012. április 29., vasárnap

Bicajok, motorok, rosszcsontok




Hogyan kapjunk "szívrohamot" egy könnyű tavaszi délutáni séta alatt? Igazából a recept 4 rosszcsont, és közülük legalább kettő iker :-)
Így a dackorszak közepén nem túl nagy életbiztosítás elindulni velük kerekeken, de azért ha akad egy kicsit forgalomtól mentes rész, bele merünk vágni, de csak szigorúan két felnőttes kiadásban. Így talán van esélyünk utol érni a két kicsit amikor kétfelé tekernek villám sebesen.
Most sem volt ez másképp :-)



2012. április 28., szombat

Hídépítő kupa 2012

Az évad első evezős /kenus/ versenye. Immáron két résztvevővel. Bár Domit még nem lehet leigazolni, annyira "kicsi", de szabadidős versenyszámokban már indulhat. Dávid pedig már egészen rutinosnak számít, már ami a kenuzást illeti, de mégis újonc, ha azt vesszük alapul, hogy már kinőtt a gyerek korosztályból, belecsöppent a kölyök korosztályba, az eddigi 500 és 1000 méterek helyett pedig hipp-hopp 2000 méter lett a táv.
Az időjárás bár igencsak nyáriassá vált a szél mégsem kedvezett a fiúknak, mert a hajrában igen erős szembe széllel kellett megharcoljanak. Mégis azt gondolom, hogy nagyon ügyesek voltak mind a ketten.


2012. április 26., csütörtök

10.

Elképesztő, milyen gyorsan röpülnek az évek. Most született, alig a 33. hétre, 2430g-mal, szerencsére makk egészségesen. Most pedig betöltötte a 10. évet. 
-okos, 
-addig harcol, amíg nem sikerül amit szeretne,
-csupa mosoly, persze azért tud hisztizni is, 
-középső, de mégsem
-figyelmes,
-imádja a tesóit - mindet :-)
-rengeteget sportol
-megnyerte első érmét élete első kenu versenyén
-nem szereti a csokit és a tortát sem, így nehéz tortát varázsolni az asztalra, de szereti a gyertyafújást és a kívánságot,
-de szereti a háztartási kekszet és a manner mogyorós nápolyit
 ...és még sorolhatnám oldalakon keresztül mi minden jellemző rá.
DOMINIK 10 éves
Megnyitotta a gyerekszülinapok láncolatát.
Mint írtam nincs olyan torta, amit megenne, így mindig fejtörést okoz a gyertyák és a torta mibenléte. Idén forgácsfánk torta kerekedett :-) Szerintünk szép rózsák voltak, szerinte bástyák. Hát nem pasi? :-)
2002.04.16. 15:25

2012.04.26.


2012. március 31., szombat

Betegség folyt.köv.

Már azt hittem, hogy elmúlt minden nyavajánk, de tévedtem. Én elkaptam Dávidtól a jó kis mandulagyulladást, de szerencsére lábon kihordtam. Nem is tehettem nagyon mást, mert közben apa is ágynak dőlt. Nem is kicsit. 4 napig volt 39 fokos láza. Mellette pedig nagyon csúnyán köhögött, köhög. Nem is emlékszem mikor láttam őt betegnek, főleg ennyire. Patrik napok óta krupposan köhög, semmi nem akar használni, de bízom benne, hogy kilábal belőle szép lassan. Közben a suli pörög tovább. Dolgozathegyek, felelések, edzések. És mindjárt itt a Húsvét, előtte pedig a szokásos egy hetes edzőtábor. Csak remélni merem, hogy a fiúk nem dőlnek addig ágynak. Hiszen nemsokára versenyszezon.

2012. március 21., szerda

Betegségek

Még talán le sem írtam, hogy szerencsére a betegségek éppen nem vendégeskednek nálunk, amikor Dávid gennyes tüszösmandula gyulladással maradt most itthon. Alig másfél héttel a korábbi vírusos betegség után. Talán részünkre egy kicsit könnyít a helyzeten, hogy a suliban a héten projekt hét van, így a tanulni, pótolni való mennyisége legalább kevés. A kicsik is folyamatosan köhögnek, hol kruppos rohammal tarkítottan, hol pedig csak úgy magában lázzal, hőemelkedéssel. Dominak már előjött az allergiája, így ő folyamatosan náthás.

2012. március 19., hétfő

Nemzeti ünnep és 34 hónap

Szerencsére szép tavaszi időjárás kerekedett  a hosszú hétvégére, így végre kicsit ki lehetett mozdulni a bezártságból. A betegségek is elkerültek erre a hétvégére minket, így végre villamosra, buszra lehetett ülni és nagyokat lehetett sétálni a városban. Hát nem egyszerű négy gyerekkel közlekedni gyalogosan, de kezdem megszokni, és lassan, hogy beköszönt a jobb idő, már megfagyni sem mindig akarok közben. A fiúk pedig kifejezetten élvezik a villanyost és a búúúúúúúszt. Már szerencsére ügyesen jönnek mennek, de azért még kicsik, így ha elfáradnak, akkor azért nem könnyítik meg a gyalogos életformát, de mint mindennek, ennek is megvan a maga szépsége.
Jártunk a várban, a Bazilikánál, sétáltunk a Gáton, a tóparton. Előkerültek a lábbal hajtós kismotorok. Egy-két kedvenc a készült képek közül....
A morcos kamasz :-)
Energiabombák...


És persze a legújabb mérföldek...
Olivér 11940g és 92 cm. Patrik pedig 12600 g és 93,5 cm. Pedig ő tűnik sokkal vékonyabbnak, de mégis ő a kicsit nehezebb. 
Az akaratuk egyre erősebb. Komoly harcokat kell folytatnom velük nap nap után. Közben Patrik is feladta behódolok Olinak és én vagyok az idősebb - még ha csak 3 perccel is- tehát a okosabb is magatartását, így állandósultak a játékokért folytatott csaták. Nem mindegy melyik piros autó van kinél, ki játszhat a garázzsal, kivel szemben ki ül az asztalnál, kinek ki kanalazza a joghurtot (csak hogy ne kelljen mindjárt nagytakarítani), ki melyik ágyban fekszik le délutáni nyugovóra és éjszakára. Mindenkit megpróbálnak finoman helyre rakni a maguk kis imádni való módján. Dávid tanulj, Domi olvass, Mami ülj le IDE, apa jön be és még hosszasan sorolhatnám. És persze 'nám' (nem) minden mennyiségben.
Ami most nagyon újdonság, hogy válogatnak az ételben, nem akarnak beülni a saját székükbe, nem akarnak befeküdni az ágyukba, hanem helyette a földre szeretnének megágyazni maguknak és újabban ismét altatni kell őket, azaz valaki száműzetésbe vonul, amíg mindketten elalszanak. És ismét átélhetjük az éjszakai vándorlók időszakát. Csak most éppen duplán. 
Unatkozni nem lehet mellettük.
Imádom, ahogyan beszélnek, ahogyan a mondatokat formálják, a nem is kicsi akaratukat közlik, megpróbálják érvényesíteni (bár ennek vannak számunkra kevésbé humoros oldalai is, amikor nagy nyilvánosság előtt kell kitartani a kimondottak, el nem hangzott, de mégis megszokott szabályok mellett), ahogyan egymással való játék közben beszélgetnek.

2012. február 21., kedd

33 hónap

Folyamatosan harcolok az idővel. Lassan megint eltelt egy hónap és még semmit nem örökítettem meg. Pedi a cím és a fontosabb paraméterek már itt vannak hetek óta. Lehet, hogy mégis létezik tavaszi fáradság? Vagy a kényszerű költözés  és folyamatos kudarcok, akadályok, napirend felbomlásából fakadó nemalvások az okai? Vagy csak a csillagok nem szeretnének kedvező állásban létezni? Ki tudja.
Pedig annyi minden történik akár nap, mint nap is. Leginkább a két legkisebb fejlődése, ami elképesztő tempót diktál mostanság. Na nem a súly gyarapodás. Bár az étvágyukra igazán nem panaszkodhatok és arra sem, hogy válogatósak lennének. Olinak ugyan vannak néha kisebb nagyobb sztár allűrjei, de alapvetően mindketten remek evők. Lehet előttük gyümölcs, zöldség, főzelék, hús, bármi szívesen kóstolnak és ha ízlik, akkor imádni való, ahogyan mondogatják: inom, inom bár egyre inkább hallatszik a kis f betű is a szó elején és alakul finommá a szó.
Még pelusozunk. Ha kedvük és az én energiám engedi, akkor ügyesen biliznek. De kizárólag pisi ügyben.
Szépen tudnak játszani, ha akarnak. Sorba állítják az autókat (igazi pasasok), nem mindegy kinél melyik van a hatszáz közül, és  sokszor ugyanaz kell mindkettejüknek. Felismerik a buszt, repülőt, autót, villanyost, trolit, kombinót, nino autókat, de már hallottuk tőlük egy-egy munkagép nevét is ügyesen használni. Építenek ha kedvük támad, de leginkább azt szeretik, ha Dávid vagy Domi épít nekik valamit duploból és azzal játszhatnak.
Ahogy pedig elkezdtek beszélni.... Az enni való. Napról napra több és több szót használnak, nagyon választékosan. Bár még kicsit angolosan beszélnek, mert tagadni fordított szórenddel szoktak. Oli megy nem, Dávid suliban nem?...
Időnként olyan mondatokat kanyarítanak, hogy csak úgy pislogunk. Mindig megfogadom, hogy feljegyzem, de valahogyan sosem sikerül.

Sokat nőttek. Patrik 93,5 cm és 12340 g. Oli kicsikét kisebb(mégis ő tűnik dundibbnak), de ő a válogatósabb. Oli 91,5 cm és 11840 g.


2012. február 20., hétfő

Elmaradások

Lassan eltelt az évből két hónap és még egy sort sem írtam. Pedig történés volt bőven.
Kaptunk hideget meleget az elmúlt hónapokban bőven, leginkább hideget. De ezek nem képezik tárgyát képes naplómnak.
Minden esetre túl vagyunk két kényszer költözésen, amit rekord rövid idő alatt kellett megvalósítsunk. 

De a sok rossz és negatív mellett, azért a gyerekek mindig napfényt varázsolnak életünkbe.

A két kicsi villám tempóban kezdett beszélni, ma már mindent ismételnek ha kell - ha nem esetekben is. Nagyon könnyen ismételnek tanulnak meg szavakat, ami nem minden esetben lenne fontos, leginkább, amikor a két nagyobb éppen szavakkal gyilkolássza egymást. Nem tudom, hogyan fogok ennek véget vetni, minden esetre a kísérletezést nem adom fel :-) A napi rutinok a költözésekkel nagyon felborultak, remélem ezeket is hamarosan sikerül visszacsempésznünk a mindennapokba, mert különben nem csak megőszülök immár teljesen, hanem egy speciális intézet bizonyos osztályára is jó eséllyel fogok pályázni :-)

Kaptam a nagyoktól két csodálatos bizonyítványt. Domi a szokásos formáját hozta, igaz most nem lett kitűnő, de alapvetően a fontos tárgyakból most is jelesre produkált és megígérte, hogy a négyes magatartását és ének jegyét is kijavítja. Bár nekem a legfontosabb a nyelvtan kijavítása, ami azt hiszem nem fog nehezére esni, mert 4,5re kapott négyest az új kerekítési szabályok szerint (4,61től kerekítik felfelé az osztályzatokat). 
Dávid pedig.... Elsírtam magam, amikor megmutatta a bizijét. Eddig is tudtam, hogy ő sem kevésbé okos, mint Domi, sőt. Én voltam az élharcosa, amikor a korábbi tanító nénikkel vívtuk csatáinkat, hogy fogadjam el, hogy ő ennyit tud. Hát nekem lett igazam, amikor tiltakoztam ez ellen.
Olyan szép bizonyítványt hozott :-) Volt olyan tantárgy, amiből két jegyet javított, volt amiből egyet. Olyan is akadt, amiből sikerült rontani (tesi és technika - mert most csak négyest kapott), de szívemnek sokkal melengetőbb, hogy a tavalyi sok hármas és két kettes után, most csak egy hármas fickándozott a biziben, és nem sokon múlott, hogy az is négyes legyen. És az átlaga is sokat javult, a tavalyi 3,6- 3,7 helyett, most 4,4.
Nem gondolom, hogy ez az iskola ennyivel gyengébb lenne, hiszen a napi harcainkat a kész leckékért továbbra is megvívjuk. De szerintem igenis sokat számít, amikor egy tanár arra kíváncsi, amit a diákok tudnak, tudja, hogy a dicséret sokkal építőbb, mint a meggondolatlan (gyerek lelkébe gázoló, lefelé romboló) kritika. Azt is tudom, hogy most sem könnyebb ötöst kapni (5 kérdés 5 jó válasz az ötös most és így tovább lefelé - korábban sok kérdésre kellett válaszolgatni és arra kaptak jegyet). Mindkettőjük kapott szaktanári dicséretet: Domi Szorobánból, Dávid rajzból. És Dávid ismét hozott egy igazgatói dicséretet a sportban nyújtott Iskola hírnevét öregbítő teljesítményéért a különböző versenyeken.
Külön köszönöm minden jelenlegi pedagógusnak azt a támogatást, amivel lelkileg is segítik önbizalma épülését és támogatják fejlődését. Köszönöm, hogy azt mondják Dávidnak, hogy még ennél is többre képes és nem azt, hogy még erre sem vagy képes. Köszönöm, hogy ezzel nekünk, szülőknek is rengeteg segítséget nyújtanak. 
Köszönet illeti a közösségi szellemet is, ami az iskolában uralkodik, hogy közösséget építenek és nem egókat, hogy az én eddig különcnek számító és problémás kisfiam, ma ugyanolyan kiskamasz, mint bármelyik osztálytársa. Örülök, hogy végre barátokra lelt.
És itt még csak egy személyes vélemény....
Nem hiszem, hogy Dávid változott volna ilyen mértékben, mert persze az igaz, hogy folyamatosan változunk, fejlődünk, de a nyári két hónap alatt nem cserélődik ki senki személyisége majdnem teljesen.

A farsang is fergetegesen sikerült. Felsőben a téma: Hófehérke és a hét törpe
Nagyon ötletes és szórakoztató előadások voltak. (Hófehérke és a hét hacker, Raphófehérke, Hófehérke a mai világban, Hófehérke az óvodások szemével, Hófehérke sportolóként.... - és még sorolhatnám)
Alsóban most is volt jelmezes felvonulás, bár idén a mi osztályunkban a tánc miatt ez nem igen volt jellemző, hiszen a tánchoz is jelmez szükségeltetett eléggé extra sminkkel kísérten. Michael Jackson: Thriller számára zombikként táncoltak. Egyszerűen fergeteges volt, ha sikerül beszerkesztenem a videót megteszem, mert eszméletlen ügyesek voltak. 

Voltunk asztma kontrollon, ahol most a változatosság kedvéért Domiról derült ki, hogy nincs túl jól. Enyhén szólva is be van fulladva. Azóta Ventolin kúrán vagyunk.
És persze ingázunk a hivatalok között, hogy az utazási igazolvány a lehető leghamarabb elkészüljön, hiszen elég hosszú az átfutási ideje. De nem értem, hogy ha a szakorvosi javaslatunk egy évig érvényes és csak március 19én jár le, akkor a hozzá kapcsolódó kedvezmények miért csak február 29ig érvényesek, és emiatt miért kell minden évben jó egy hónappal korábban elkezdeni a szokásos iratbegyűjtő hadjáratot, amit idén az is nehezített, hogy az előjegyzett időpontunkat a szakrendelő tolta el későbbi időpontra, január 24-ről, február 15-re. És bizony innentől ha rohanunk, pörgünk akkor sincs esélyünk az új utazási időben történő elkészültére, mivel ennek átfutási ideje 2-3 hét. Amit pedig ezzel kapcsolatosan nem értek még, hogy miért nem lehet igazolást kiállítani arról a hatóság részéről, hogy az új készítése folyamatban és addig is a régivel utazhasson ingyenesen a két nagyobb. Miért kell nekem a kieső idő miatt, ami max. 1-2 hét bérletet csináltatnom és bérletet vásárolnom vagy jegyeket vennem? Mert ha már betegek sajnos, és szedik a sok gyógyszert, emiatt jogosultak ingyen utazni a lakóhelyen (Budapesten), akkor miből állna egy ilyen igazolást kiadni. Leginkább amiatt, mert mint írtam az utazási majdnem egy hónappal korábbi dátumig érvényes, mint maga a korábbi szakorvosi igazolás. Bürokrácia............. :-(

Azóta sem unatkozunk. :-) Szép lassan minden a helyére kerül a lakásban, a fiúk is megszokják új birodalmaikat és ha minden csillagzat a helyes szögben áll, akkor talán én is túlélem a kicsik egész napos kergetését, vagy meglelem az optimális megoldást a következő ügyekben: 
- Hogyan lehet megfékezni két örökmozgó egész napos szaladását a lakásban keresztül-kasul?
- Hogyan tudom távol tartani a két legkisebbet a nagyok birodalmától, ha nincs ajtó a nagyobb tér végett?
- Hogy tudom rekord idő alatt utolérni őket a konyha és nappali körül, hogy se a tűzhely, se a TV és kiegészítői ne bánják kárát kísérletező kedvüknek?

Remélem napló írós kedvem is visszatér szép lassan :-)

2012. február 16., csütörtök

Szavak szép sorban, avagy hogyan kommunikálunk iker és anya nyelven egyszerre :-)

Imádom ahogyan locsognak, beszélnek, válaszolnak, ellenkeznek, trécselnek, ahogyan napról napra bővül a használt szavak tárháza és ahogyan megpróbálják egymáshoz illeszteni a szavakat és rövidke mondatokat fabrikálnak belőlük, igaz még ragozás mentesen. Szeretem, ahogyan megpróbálnak kimondani mindent ami megtetszik nekik.
Válogatás nélkül a szavak... annyalka (angyalka), teja, kaó (kakaó), Doomííííííííí, Dágyíííííííííííí, nagyíííí, bilííííííí, Ojííí, Patyííí (Patrik),koki (csoki), pinpi  (kinder pingvin), aha (igen - gondolom ezt a nagyoktól tanulták)
Imádom, ahogy a szavak végén az i mindig ilyen hosszú.
Autóóóóó kanya, én kaó nem én tej.....