Erdély - Székelyföldi túra Dáviddal

Dávid mesélése nyomán....

" 12 órás fárasztó buszút után reggel Gyergyószentmiklósra érkeztünk, ahonnan vonattal utaztunk Csíkszentdomokosra. Délután ismét útra keltünk, busszal mentünk Balánbányára, ahonnan gyalog vágtunk neki egy 3 napos túrának, megmásztuk a Keleti- Kárpátok vonulatát az Egyes-kőhöz (1611 m), ahol az éjszakát menedékházban töltöttük. Ja... és forrásban fürödtünk - nagyon buli volt.

A nagy csapat egy része...

Elfáradtunk :-)

Naplemente a hegycsúcson

 A második napon végig 1000 m felett túráztunk, sűrű fenyőerdőkben, virágos réteken a Nagy-hagymásban (1792 m), délután pedig elértünk a Gyilkos-tóhoz, ahol csónakáztunk. Az éjszakát faházakban töltöttük és igazi kürtős kalácsot ettünk.

A harmadik napon a Kis-Cohard megmászása volt a cél (1345 m), felülről még megnéztük a Gyilkos-tót és leereszkedtünk a Békás szoroshoz. Busszal és vonattal jutottunk vissza Irénke nénihez, ahol bográcsoltunk és a szénapadláson aludtunk.

A negyedik napon kicsit pihentünk, megnéztük Csíkszeredát, a csíksomlyói kegytemplomot és bejártuk a Búcsú helyszínét. Az éjszakát Tusnádfürdőn töltöttük egy bácsi udvarán, mivel a kemping zárva volt. Megint folyóban fürödtünk :-)

Az ötödik nap a Csomád-hegységet másztuk meg (1210 m), felmásztunk a kráterbe, a Mohos tőzeg láphoz és  a Szent Anna tóhoz. Elég hűvös volt a víz, de nagyot pancsoltunk. Éjszakára visszatértünk Irénke nénihez spagettizni.

Az utolsó napon Korondon jártunk, megnéztük a parajdi Sóbányát - hoztam is só tömböt - és Szovátán fürödtünk a Zöld-tóban, ami olyan sós majdnem mint a Holt tenger.

Haza ismét 12 órát buszoztunk, de most mindenkinek sikerült aludnia a túrák utáni jóleső fáradságtól."
(Remélem minden képet sikerült a megfelelő helyekre csatolnom :-) és pontos volt a kapott információ :-) Dávidtól)
Még egy két csoda kép :

Azt gondolom, hogy sikerült felejthetetlen élményeket csempészni Dávid életébe (és be kell vallanom nagyon csöndesen, hogy szörnyen irigykedem is rá, hogy átélhetett ilyen kalandokat. Remélem amikor a két legkisebb is túra képes korba kerül, mi is eljutunk erre a varázslatos, meseszép tájra.

Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - III. rész

Ma sem unatkoztunk :)

Fél nyolckor már úton voltunk Szolnok felé, hogy megnézzük Dávidék versenyét. Sikerült mindhárom gyermeket megreggeliztetve, felöltözve autóba szuszmákolnom időben. Sajnos a közlekedés még mindig nem túl rózsás a négyes fő úton, de vasárnap hajnal lévén elég jól haladtunk célunk felé. A fiúk szerencsére imádnak utazni, autózni. :))

Jó egy órával a rajt előtt megérkeztünk. Szeretem azt a nyüzsgést, ami ezeken a versenyeken körülvesz minket. Jó látni, ahogyan a szülők teljes szívvel szorítanak fiaiknak, lányaiknak, a leglelkesebbek képesek végigfutni a parton majdnem a teljes távot, de minden esetre elég hosszan a parton. Én is futottam ma, de nem emiatt, azt hiszem három gyerekkel ez nem is csoda. Az egyesület vitte az első két helyet, Dávidék pedig kicsit szerencsésebbek és már talán rutinosabbak voltak, így a hatodik helyen végeztek, érmet is kaptak. Annyira szeretem a mosolyukat, az ilyenkor előkerülő kis komolyságukat, amit aztán pár másodperc múlva már nyomokban sem lelni. Szép volt fiúk.Csak így tovább és akkor legközelebb már dobogó lesz :))

 És hogy miért futottam? Hát mert kiderült, hogy a kölyök osztályban az első hat helyezett kap érmet és ezt feltétlenül szerettem volna fényképen is megörökíteni.

A futamok után eljött a sátor bontás ideje is. Majd egy nem kevésbé vihar dús haza út, hogy időben megjelenhessünk a délutáni sport eseményünkön, akkor már Domival. Olyan viharos szélbe és égszakadásban jöttünk hazafelé, hogy az ablaktörlő nem akarta vinni a vizet. Szerencsére a focitorna kezdetére elállt az eső, kitisztult az ég, kellemes szellő lengedezett a szigeten az Európa sport napon. Domiék sem szerepeltek rosszul, egy vereség s egy győzelem lett a mérleg, amivel második helyen sikerült végezniük. 

Így igazán eredményes hétvégét tudhatunk magunk mögött. De számomra még nincs vége a ténykedésnek, hiszen Dávid holnap két napos osztálykirándulásra indul Szárítópusztára, jurta táborba. Ismét hadba lép a hálózsák, polifoam és a szokásos túracsomag.

És megy a mosógép, remélem reggelre minden megszárad. Mint ahogy azt is remélem, hogy a feszített négy napunk után, reggel is sikerül időben ébrednem és mindenkinek odaérnie a hajnali órákban az uszodába, végállomásra.

Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - II. rész

A zsúfolt hétvégénk második napja leginkább a fiúknak bővelkedett programokban. nekem inkább az előkészületekbe volt sok teendőm, java részt még tegnap este-éjjel. Domi Bencéékkel töltötte az estét és velük készült vissza a 24 órás sport napra a suliban és utána hatalmasat hancúrozni a telkükön, pancsolni, játszani a legjobb barátjával. Nagyon jól érezte magát, jókedvűen érkezett, csacsogott, boldog volt. És hulla fáradt, fürdés után ülve aludt el a nappaliban. 

Dávid pedig sátrazni ment az edző társakkal, drukkolni a ma induló társaknak a szolnoki országos diák olimpián. Fél hétre kellett teljes menet felszerelésben a Keleti pályaudvaron lennünk. Annyira szeretem, amikor ilyen mosolygós, vidám, felszabadult és azt látom, hogy jól érzi magát, elfogadták, befogadták. Robi mondott ma neki egy szívemnek kedves mondatot : "Én melletted szeretnék ülni...."

Éjjel még nagyrészt összepakoltam a 4 garnitúra evezős ruhát, hálózsákot, tréninget, cipőket és hajnalban pedig lelkesen készítettem neki a kedvenc szendvicseit, almát, és az elmaradhatatlan nasikat. Megvettük a jegyet a pályaudvaron kora hajnalban és vártuk, hogy mindenki megérkezzen és felszálljanak a vonatra. 

Jó volt látni, ahogyan a kis hajó négy bátor kenusa igazi csapatként viselkedett, együtt szálltak fel, egy kupacba ültek le a vonaton, egymásnak segítve pakolták fel a táskáikat a fenti tartókra. És azt kell mondanom rég volt ennyire vidám, bohóc az én kis nagy fiam, aki huncutkodott velem. Miközben szülők a peron álltunk, integetésre készen, végre ő integetett nekem, mosolyogva, kacagva, sms-t küldve, telcsizve, szeretettel telve. Ugye ilyen marad.... csak egy kicsit.... hogy megint legyen miből meríteni a kamaszkor nehezebb pillanataiban.

A nap hátralévő részében a kicsiké voltam teljesen. Na jó közben mosás, vasalás, mert még nincs vége a program hegyeknek. Holnap sűrű folytatás következik. És még hétfőn is tartani fog.

Hét óra felé megérkezett Domi, már nagyon hiányzott. Üres a ház a fiúk nélkül. Apa külföldön, Domi a suliban és Bencééknél volt, Dávid Szolnokon.... Az előbb Dávid is telefonált. Remek napjuk volt, sok napsütéssel, mókával, finom lett a vacsora amit főztek bográcsban (paprikás krumpli) és képzeljem: "... tizenegyig lehet sétálni, bulizni, azután alvás, mert holnap reggel futam...."

Most hogy a három itthon lévő kispasim alszik, készülök a reggelre. Fél nyolckor indulás Szolnokra. Folytatás holnap...

Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - I.rész

Igazából a zsúfoltság, már csütörtök este kezdődött, amikor is még sehol nem tartottunk Tom utazási kellékeinek összepakolásának a végén, de hipp és hopp máris este nyolc óra volt, és ideje összeszedni minden gyermekünket. Dávid az edzőjével jött haza. Imád hajót kötözni, és mivel hétvégén verseny, így a világ legnagyobb kincséért sem hagyta volna ki a lehetőséget. nekem pedig 20 éves érettségi találkozóm volt erre az estére. Jól indítottunk nem?

Nagyjából éjjel egykor sikerült is hazaérnem, és nagyjából kettőkor már sikerült is volna mély, pihentető, ám annál rövidebb álomba merülnünk, amikor is Oli felébredt és esze ágában sem volt tovább aludnia. Így a négy órás ébresztő igazából ébren is talált bennünket. Valami csoda folytán sikerült az utolsó simításokat teljesen időben véghez vinnünk, így fél ötkor, már az autóban csücsülve robogtunk természetesen Oli társaságában a reptér felé. Hat órakor pedig már kész volt a fiúk tízóraija, táskák bepakolva, ruhák összekészítve, már csak ébresztenem kellett a fiúkat, Oli kivételével. Hét órakor pedig indulás tovább, mert uszodás nap van, ráadásul bemutató óra. 

Nagyon büszke vagyok. Gyönyörűen úszik Domi. És persze meg is nyugodtam most látva mit tud, mert így a Dunán mégiscsak nagyobb biztonságban érzem őt. Az usziból rohanás a suliba, majd haza. Mosás-vasalás felváltva, hiszen a fiúknak hétvégén igencsak szükségük lesz a sport felszereléseikre. Két óra körül hazaért Dávid, etetés, edző cumók pakolása és hamarosan indulás a Gátra. Edzés. Majd újabb rohanás az angol projekt képeiért a fotós boltba, majd onnan Domi sulijába, ahol ma van, volt az éves sport bemutató és gála nagy napja, és az iskola 35. születésnapja.
Bevallom, bár ez az iskola sem tökéletes - na de létezik egyáltalán olyan, hogy tökéletes? - mégis sokszor közel áll a szívemhez. Szeretem, hogy vannak családi közös események, melyek akár az egész iskolát is megmozgatják. Szeretem, hogy a hétvége java részt a gyerekeké, a pihenésé és nem a tanulás hegyeké. Szeretem, hogy a tanárok közvetlenek, hogy vannak alkalmak, amikor nem félnek "emberi", gyermeki és humoros mivoltukat megmutatni.  Szeretem a sport szellemét az iskolában. Sokkal többször érzem a fair play-t mint korábban bárhol máshol. Hogy ez talán a sportnak köszönhető? Nem tudom. Persze van, amikor morgolódok, hogy miért csütörtök reggel derül ki, hogy péntekre a gálára zöld póló is kell, hogy ha ritkán, de nem lesz tökéletes a dolgozat, akkor jó lenne tudni legalább azt, hogy nemsokára lesz és akkor lehet készülni többet, másképpen. Bár azt hiszem, hogy ennek van egy előnyös oldala is. Ha nem tudjuk, nem stresszelünk. Tanulni pedig folyamatosan kell. De szeretem, hogy a dolgozatok rövidek, nem túlságosan megterhelőek. Vagy ez csak Domi esetében igaz? Elvitathatatlan, hogy a legritkább esetben kell itthon leckét készíteni, mert javítással együtt, hibátlan leckével kapom meg Domit délutánonként. Ez nagyon hiányzott és hiányzik Dávidék iskolájában. Nem is most, hanem alsóban, amikor sokszor bizony este hatkor kellett nekiállnunk a javításnak, befejezésnek.
Na de félre ezekkel... Kedden a művészeteké volt a főszerep a művelődési házban tartott gálán, ma pedig a sportot, a sportban elért sikereket és az iskola születésnapját ünnepelték, na és persze a legnagyobb eseménnyel zárult a gála a Queen-re We are the champions.... azaz az érmes felvonulással. 
Lévén sport iskola, minden évfolyamon van egy sport tagozatos osztály. Domiék úszó osztály, ami azt jelenti, hogy hetente háromszor kezdünk kora reggel az uszodában úszás órával. Emellett számos torna óra gazdagítja órarendjüket és még a délutáni sportszakkörök: foci, atlétika heti kétszer, fiú torna, kosár, heti egyszer. Mi még focizunk heti 3x a suli után és kenuzunk szintén heti két-három alkalommal. 
Az osztálytársak zöme is labdás sportokhoz kötődik, Kornél "bácsi" pedig - aki a testnevelő tanár - Így nem is volt kérdéses, hogy fellépő szám nem lehet más mint a labdával való zsonglőrködés :) kézzel és lábbal egyaránt. Mindezt persze zenére. remek ötletként - bár sajnos ezt nem igen tudtam megörökíteni csekély fényképész tudományommal és a tömegre való tekintettel - a gyerekek az olimpiai öt karika színeiben és formájában adták elő tudományukat.

Miután minden sportos osztály, szakkör (karate, capoera, akrobatikus rock and roll, trampolin) bemutatta műsorát következett a gála záró akkordja, az érmes felvonulás. Annyira megható :))  Rengeteg kisgyerek, nyakukban sok-sok érem, amit az idei tanév során szereztek a különböző megmérettetéseken.... Nagyon kedves volt szívemnek ez a pár perc és megható, ahogyan az én kicsi fiam is ott állt a sok-sok érmes között...

És az elmaradhatatlan születésnapi torta....

Nagyon jól sikerült nap volt. Remélem a hétvége folytatása is ilyen sikeres lesz.

Szülinap

Egy éve kezdtem. Akkor írtam a legelső bejegyzést. Nem tudtam meddig írok, milyen lesz, lesz-e aki olvas, akit érdekel mit érzek, gondolok, mi történik velünk. Persze alapvetően a fiúknak írom, naplóként, hogy az emlékek visszaidézhetőek legyenek. De be kell vallanom, nagyon jó érzés, hogy a blogon keresztül "találkozhattam" értékes és érdekes blogszerző társakkal. Sokszor jól esik másnál olvasni, hogy amiről csak azt gondolnám, hogy ez csak biztosan csak velünk történhetett meg, kiderül, hogy nem is annyira egyedi eset és köszönöm a sok kedves kommentet is rendszeres olvasóimnak. 
163 bejegyzés
68 komment
11 rendszeres olvasó


Köszönöm szépen :-)