Erdély - Székelyföldi túra Dáviddal

Dávid mesélése nyomán....

" 12 órás fárasztó buszút után reggel Gyergyószentmiklósra érkeztünk, ahonnan vonattal utaztunk Csíkszentdomokosra. Délután ismét útra keltünk, busszal mentünk Balánbányára, ahonnan gyalog vágtunk neki egy 3 napos túrának, megmásztuk a Keleti- Kárpátok vonulatát az Egyes-kőhöz (1611 m), ahol az éjszakát menedékházban töltöttük. Ja... és forrásban fürödtünk - nagyon buli volt.

A nagy csapat egy része...

Elfáradtunk :-)

Naplemente a hegycsúcson

 A második napon végig 1000 m felett túráztunk, sűrű fenyőerdőkben, virágos réteken a Nagy-hagymásban (1792 m), délután pedig elértünk a Gyilkos-tóhoz, ahol csónakáztunk. Az éjszakát faházakban töltöttük és igazi kürtős kalácsot ettünk.

A harmadik napon a Kis-Cohard megmászása volt a cél (1345 m), felülről még megnéztük a Gyilkos-tót és leereszkedtünk a Békás szoroshoz. Busszal és vonattal jutottunk vissza Irénke nénihez, ahol bográcsoltunk és a szénapadláson aludtunk.

A negyedik napon kicsit pihentünk, megnéztük Csíkszeredát, a csíksomlyói kegytemplomot és bejártuk a Búcsú helyszínét. Az éjszakát Tusnádfürdőn töltöttük egy bácsi udvarán, mivel a kemping zárva volt. Megint folyóban fürödtünk :-)

Az ötödik nap a Csomád-hegységet másztuk meg (1210 m), felmásztunk a kráterbe, a Mohos tőzeg láphoz és  a Szent Anna tóhoz. Elég hűvös volt a víz, de nagyot pancsoltunk. Éjszakára visszatértünk Irénke nénihez spagettizni.

Az utolsó napon Korondon jártunk, megnéztük a parajdi Sóbányát - hoztam is só tömböt - és Szovátán fürödtünk a Zöld-tóban, ami olyan sós majdnem mint a Holt tenger.

Haza ismét 12 órát buszoztunk, de most mindenkinek sikerült aludnia a túrák utáni jóleső fáradságtól."
(Remélem minden képet sikerült a megfelelő helyekre csatolnom :-) és pontos volt a kapott információ :-) Dávidtól)
Még egy két csoda kép :

Azt gondolom, hogy sikerült felejthetetlen élményeket csempészni Dávid életébe (és be kell vallanom nagyon csöndesen, hogy szörnyen irigykedem is rá, hogy átélhetett ilyen kalandokat. Remélem amikor a két legkisebb is túra képes korba kerül, mi is eljutunk erre a varázslatos, meseszép tájra.

Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - III. rész

Ma sem unatkoztunk :)

Fél nyolckor már úton voltunk Szolnok felé, hogy megnézzük Dávidék versenyét. Sikerült mindhárom gyermeket megreggeliztetve, felöltözve autóba szuszmákolnom időben. Sajnos a közlekedés még mindig nem túl rózsás a négyes fő úton, de vasárnap hajnal lévén elég jól haladtunk célunk felé. A fiúk szerencsére imádnak utazni, autózni. :))

Jó egy órával a rajt előtt megérkeztünk. Szeretem azt a nyüzsgést, ami ezeken a versenyeken körülvesz minket. Jó látni, ahogyan a szülők teljes szívvel szorítanak fiaiknak, lányaiknak, a leglelkesebbek képesek végigfutni a parton majdnem a teljes távot, de minden esetre elég hosszan a parton. Én is futottam ma, de nem emiatt, azt hiszem három gyerekkel ez nem is csoda. Az egyesület vitte az első két helyet, Dávidék pedig kicsit szerencsésebbek és már talán rutinosabbak voltak, így a hatodik helyen végeztek, érmet is kaptak. Annyira szeretem a mosolyukat, az ilyenkor előkerülő kis komolyságukat, amit aztán pár másodperc múlva már nyomokban sem lelni. Szép volt fiúk.Csak így tovább és akkor legközelebb már dobogó lesz :))

 És hogy miért futottam? Hát mert kiderült, hogy a kölyök osztályban az első hat helyezett kap érmet és ezt feltétlenül szerettem volna fényképen is megörökíteni.

A futamok után eljött a sátor bontás ideje is. Majd egy nem kevésbé vihar dús haza út, hogy időben megjelenhessünk a délutáni sport eseményünkön, akkor már Domival. Olyan viharos szélbe és égszakadásban jöttünk hazafelé, hogy az ablaktörlő nem akarta vinni a vizet. Szerencsére a focitorna kezdetére elállt az eső, kitisztult az ég, kellemes szellő lengedezett a szigeten az Európa sport napon. Domiék sem szerepeltek rosszul, egy vereség s egy győzelem lett a mérleg, amivel második helyen sikerült végezniük. 

Így igazán eredményes hétvégét tudhatunk magunk mögött. De számomra még nincs vége a ténykedésnek, hiszen Dávid holnap két napos osztálykirándulásra indul Szárítópusztára, jurta táborba. Ismét hadba lép a hálózsák, polifoam és a szokásos túracsomag.

És megy a mosógép, remélem reggelre minden megszárad. Mint ahogy azt is remélem, hogy a feszített négy napunk után, reggel is sikerül időben ébrednem és mindenkinek odaérnie a hajnali órákban az uszodába, végállomásra.

Egy még zsúfoltabb hétvége, avagy hogyan szakadjunk száz felé - II. rész

A zsúfolt hétvégénk második napja leginkább a fiúknak bővelkedett programokban. nekem inkább az előkészületekbe volt sok teendőm, java részt még tegnap este-éjjel. Domi Bencéékkel töltötte az estét és velük készült vissza a 24 órás sport napra a suliban és utána hatalmasat hancúrozni a telkükön, pancsolni, játszani a legjobb barátjával. Nagyon jól érezte magát, jókedvűen érkezett, csacsogott, boldog volt. És hulla fáradt, fürdés után ülve aludt el a nappaliban. 

Dávid pedig sátrazni ment az edző társakkal, drukkolni a ma induló társaknak a szolnoki országos diák olimpián. Fél hétre kellett teljes menet felszerelésben a Keleti pályaudvaron lennünk. Annyira szeretem, amikor ilyen mosolygós, vidám, felszabadult és azt látom, hogy jól érzi magát, elfogadták, befogadták. Robi mondott ma neki egy szívemnek kedves mondatot : "Én melletted szeretnék ülni...."

Éjjel még nagyrészt összepakoltam a 4 garnitúra evezős ruhát, hálózsákot, tréninget, cipőket és hajnalban pedig lelkesen készítettem neki a kedvenc szendvicseit, almát, és az elmaradhatatlan nasikat. Megvettük a jegyet a pályaudvaron kora hajnalban és vártuk, hogy mindenki megérkezzen és felszálljanak a vonatra. 

Jó volt látni, ahogyan a kis hajó négy bátor kenusa igazi csapatként viselkedett, együtt szálltak fel, egy kupacba ültek le a vonaton, egymásnak segítve pakolták fel a táskáikat a fenti tartókra. És azt kell mondanom rég volt ennyire vidám, bohóc az én kis nagy fiam, aki huncutkodott velem. Miközben szülők a peron álltunk, integetésre készen, végre ő integetett nekem, mosolyogva, kacagva, sms-t küldve, telcsizve, szeretettel telve. Ugye ilyen marad.... csak egy kicsit.... hogy megint legyen miből meríteni a kamaszkor nehezebb pillanataiban.

A nap hátralévő részében a kicsiké voltam teljesen. Na jó közben mosás, vasalás, mert még nincs vége a program hegyeknek. Holnap sűrű folytatás következik. És még hétfőn is tartani fog.

Hét óra felé megérkezett Domi, már nagyon hiányzott. Üres a ház a fiúk nélkül. Apa külföldön, Domi a suliban és Bencééknél volt, Dávid Szolnokon.... Az előbb Dávid is telefonált. Remek napjuk volt, sok napsütéssel, mókával, finom lett a vacsora amit főztek bográcsban (paprikás krumpli) és képzeljem: "... tizenegyig lehet sétálni, bulizni, azután alvás, mert holnap reggel futam...."

Most hogy a három itthon lévő kispasim alszik, készülök a reggelre. Fél nyolckor indulás Szolnokra. Folytatás holnap...