Nemzeti ünnep és 34 hónap

Szerencsére szép tavaszi időjárás kerekedett  a hosszú hétvégére, így végre kicsit ki lehetett mozdulni a bezártságból. A betegségek is elkerültek erre a hétvégére minket, így végre villamosra, buszra lehetett ülni és nagyokat lehetett sétálni a városban. Hát nem egyszerű négy gyerekkel közlekedni gyalogosan, de kezdem megszokni, és lassan, hogy beköszönt a jobb idő, már megfagyni sem mindig akarok közben. A fiúk pedig kifejezetten élvezik a villanyost és a búúúúúúúszt. Már szerencsére ügyesen jönnek mennek, de azért még kicsik, így ha elfáradnak, akkor azért nem könnyítik meg a gyalogos életformát, de mint mindennek, ennek is megvan a maga szépsége.

Jártunk a várban, a Bazilikánál, sétáltunk a Gáton, a tóparton. Előkerültek a lábbal hajtós kismotorok. Egy-két kedvenc a készült képek közül....

A morcos kamasz :-)

Energiabombák...

És persze a legújabb mérföldek...

Olivér 11940g és 92 cm. Patrik pedig 12600 g és 93,5 cm. Pedig ő tűnik sokkal vékonyabbnak, de mégis ő a kicsit nehezebb. 

Az akaratuk egyre erősebb. Komoly harcokat kell folytatnom velük nap nap után. Közben Patrik is feladta behódolok Olinak és én vagyok az idősebb - még ha csak 3 perccel is- tehát a okosabb is magatartását, így állandósultak a játékokért folytatott csaták. Nem mindegy melyik piros autó van kinél, ki játszhat a garázzsal, kivel szemben ki ül az asztalnál, kinek ki kanalazza a joghurtot (csak hogy ne kelljen mindjárt nagytakarítani), ki melyik ágyban fekszik le délutáni nyugovóra és éjszakára. Mindenkit megpróbálnak finoman helyre rakni a maguk kis imádni való módján. Dávid tanulj, Domi olvass, Mami ülj le IDE, apa jön be és még hosszasan sorolhatnám. És persze 'nám' (nem) minden mennyiségben.

Ami most nagyon újdonság, hogy válogatnak az ételben, nem akarnak beülni a saját székükbe, nem akarnak befeküdni az ágyukba, hanem helyette a földre szeretnének megágyazni maguknak és újabban ismét altatni kell őket, azaz valaki száműzetésbe vonul, amíg mindketten elalszanak. És ismét átélhetjük az éjszakai vándorlók időszakát. Csak most éppen duplán. 

Unatkozni nem lehet mellettük.

Imádom, ahogyan beszélnek, ahogyan a mondatokat formálják, a nem is kicsi akaratukat közlik, megpróbálják érvényesíteni (bár ennek vannak számunkra kevésbé humoros oldalai is, amikor nagy nyilvánosság előtt kell kitartani a kimondottak, el nem hangzott, de mégis megszokott szabályok mellett), ahogyan egymással való játék közben beszélgetnek.